Én hullatok nektek kenyeret a mennyből.
2011.07.20. szerda
A Lélek visszavisz az igazi értékhez.
Nekem olybá tűnik, hogy az emberiség nagy része azt hiszi, hogy nincsen szüksége Istenre. Az esze működik, rájön arra, hogy rengeteg lehetőség adódik mindabból, ami rendelkezésünkre áll. Játszani kezd tehát ezekkel a felfedezésekkel. Elgondolkodik: tudna sokkal igényesebb munkát is végezni, mondjuk világot teremteni. Erre nekiáll, felforgatja amit készen kapott, tönkreteszi, és csodálkozik. Lehetetett volna mást is teremteni, mint amit a kinyilatkoztatás szerint Isten ténylegesen megteremtett. Ugyanebből a forrásból azt is megtudjuk, hogy Isten millióféle egészen más fajta, más rendszerű, más célú világot teremtett volna, Sőt! Isten ezt öröktől fogva percenként újra meg tudná tenni. De minek? Ezt az egyet sem tudta az emberiség tökéletesen kiismerni hosszú megléte alatt. Minden születő élet elégtelen ahhoz, hogy ezt a világot igazán kiismerje és kiélvezze. Azután pedig az életünk megszakítás nélkül folytatódik a mennyországban, ahol Isten végtelen szépségéből örökre megunhatatlanul mindig újat láthatunk. Isten megmondta ennek a világnak a teremtése során utoljára teremtett lénynek, az embernek: férfinak és nőnek teremtettelek. Ismerj meg és élvezz minden igazságot, szépséget jóságot! Aztán mindezt az élményt oszd meg másokkal. Minden férfi válasszon ki egy nőt, akivel önmagát is meg tudja osztani. Ketten közös kincseiket osszák meg életük titokzatos továbbadásával kezdve új emberi lénnyel, akit ők hoznak létre Istennel karöltve. Világra szülve közöljék vele, amit csak lehet. Tanítsák meg bámulva figyelni a világ kész örömeit. Tanítsd meg arra, hogy boldog csak akkor lehet, ha életében mindent mások boldogításáért tesz.Minden más esztelen időpazarlás lesz saját ítéleted szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése