„Verd meg
a pásztort, és elszélednek a juhok”
Mindszenty József bíboros emlékére
Pehm József csehimindszenti, vasmegyei fiú hatalmas szellemi energiával született.
Az életében természetes volt, hogy tanul. Nem kényszerűségből, hanem hivatástudatból tanult. Akinek Isten nagy tehetséget adott, annak meg szokta adni a kegyelmet is arra, hogy a lehetőségeket megragadva megalapozza azt a tudást, amelyet felnőtt életében fel tud használni. Falusi környezetben az apró ember nem a szobai asztal alatt szokott játékokat tologatni, hanem az udvaron, jó levegőn labdát kerget, társaival együtt játszik rengeteget mozogva, naponta erősödve. Amikor már olvasni tud, a házban fellelhető könyveket fogja kézbe, és olvas. Az olvasás fejleszti tudásszomját, tágítja látókörét. A kisebb létszámú falusi iskolákban több évfolyam élt együtt a tanteremben. Elevenen emlékszem, hogy mennyit harcoltak hozzá nem értő, vagy titkos távlati célokat szolgálók hogy az ilyen iskolában nem lehet komolyan művelődni. Az én gyerekkoromban a segesdi gyerekek a nagyra tervezett osztálytermekben éppen hogy elfértek. Később Zala megyében évekig tanítottam egy teremben az alsó tagozatos négy osztályt. Remekül megfértek egymás mellett, és a valódi pedagógusok kiváló eredményeket értek el.Befejezve az elemi ismeretek iskoláját Szombathelyre került, hogy középfokon fejlessze tovább talentumait. Az ősi premontrei kanonok rend iskolája biztosította azokat a feltételeket, amelyek a jövő távlatait nyitogatták előtte. (1903-1911) Utána következett választott élethivatása felsőfokú „alma matere”, a Szombathelyi Egyházmegye papnevelő intézete. (1911-1915). Ott készülhetett fel közvetlenül a Tridenti szent zsinaton (1545-1563) lerakott alapokon a katolikus hit pontos ismeretére és tanítására. A szellemileg és papi lelkületben jól felkészült kispapot az egyházmegye akkori püspöke, gróf Mikes János szentelte pappá 1915. június 12-én. Nagyon fontos a papságra szellemiekben a lehető legjobban felkészülni, de a papi hivatásra való kegyelmi előkészület mindennél fontosabb. Benne kétségtelenül megvalósult minden. Akkor már egy éve dúlt az első világháború. A magyar csapatok mindig idegen országokban küzdöttek. Csak a prófétai lelkületű székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár látta meg lélekben a szörnyű veszedelmet: „Az a hadsereg, amelyik ilyen csúnyán káromkodik, nem lehet győztes. ”Pehm József szülőmegyéjébe került káplánnak felső Pátyra, Sárvár mellé. A Gondviselés azonban már 1917. január 26-án átültette a fiatal káplánt az egyházmegye sokkal elhanyagoltabb, de kiváló munkaterületet kínáló zalai megyeszékhelyre, Zalaegerszegre. Hittanárként folytatta papi küldetését az állami fiúgimnáziumban. Az ő papi karakteréhez ez a hittanári küldetés állt közelebb, mint az elemi iskolásokkal való foglalkozás. Bár minden bizonnyal a kicsikhez is volt küldetése annak, aki az édesanyás szeretetről úgy tudott írni, mint ő. A körülmények azonban rávilágítanak Isten terveire: Ennek az elhanyagolt körülmények között élő zalai világnak nem csak a plébániai életét kellett irányítania, hanem a teljes életét. 1919 februárjában már részt kell vállalnia az országgyűlési választások előkészítésében. Nyilván e miatt február 9-május 15-ig Szombathelyen rabosítják. Rövid, de hatékony előkészítés a későbbi borzalmas börtönéletre. Száműzik Zalaegerszegről a szülőfalujába (internálás). A kommün bukása után augusztusban visszatérhet Zalaegerszegre. Hamarosan kinevezik a zalaegerszegi plébánia adminisztrátorává, 1921-ben pedig plébánosává. Megfigyeltem a püspöki majd bíborosi körlevelekben, hogy Mindszenty József nagyon szerette és ismerte hazája, népe kultúráját.
Mindszenty József bíboros emlékére
Pehm József csehimindszenti, vasmegyei fiú hatalmas szellemi energiával született.
Az életében természetes volt, hogy tanul. Nem kényszerűségből, hanem hivatástudatból tanult. Akinek Isten nagy tehetséget adott, annak meg szokta adni a kegyelmet is arra, hogy a lehetőségeket megragadva megalapozza azt a tudást, amelyet felnőtt életében fel tud használni. Falusi környezetben az apró ember nem a szobai asztal alatt szokott játékokat tologatni, hanem az udvaron, jó levegőn labdát kerget, társaival együtt játszik rengeteget mozogva, naponta erősödve. Amikor már olvasni tud, a házban fellelhető könyveket fogja kézbe, és olvas. Az olvasás fejleszti tudásszomját, tágítja látókörét. A kisebb létszámú falusi iskolákban több évfolyam élt együtt a tanteremben. Elevenen emlékszem, hogy mennyit harcoltak hozzá nem értő, vagy titkos távlati célokat szolgálók hogy az ilyen iskolában nem lehet komolyan művelődni. Az én gyerekkoromban a segesdi gyerekek a nagyra tervezett osztálytermekben éppen hogy elfértek. Később Zala megyében évekig tanítottam egy teremben az alsó tagozatos négy osztályt. Remekül megfértek egymás mellett, és a valódi pedagógusok kiváló eredményeket értek el.Befejezve az elemi ismeretek iskoláját Szombathelyre került, hogy középfokon fejlessze tovább talentumait. Az ősi premontrei kanonok rend iskolája biztosította azokat a feltételeket, amelyek a jövő távlatait nyitogatták előtte. (1903-1911) Utána következett választott élethivatása felsőfokú „alma matere”, a Szombathelyi Egyházmegye papnevelő intézete. (1911-1915). Ott készülhetett fel közvetlenül a Tridenti szent zsinaton (1545-1563) lerakott alapokon a katolikus hit pontos ismeretére és tanítására. A szellemileg és papi lelkületben jól felkészült kispapot az egyházmegye akkori püspöke, gróf Mikes János szentelte pappá 1915. június 12-én. Nagyon fontos a papságra szellemiekben a lehető legjobban felkészülni, de a papi hivatásra való kegyelmi előkészület mindennél fontosabb. Benne kétségtelenül megvalósult minden. Akkor már egy éve dúlt az első világháború. A magyar csapatok mindig idegen országokban küzdöttek. Csak a prófétai lelkületű székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár látta meg lélekben a szörnyű veszedelmet: „Az a hadsereg, amelyik ilyen csúnyán káromkodik, nem lehet győztes. ”Pehm József szülőmegyéjébe került káplánnak felső Pátyra, Sárvár mellé. A Gondviselés azonban már 1917. január 26-án átültette a fiatal káplánt az egyházmegye sokkal elhanyagoltabb, de kiváló munkaterületet kínáló zalai megyeszékhelyre, Zalaegerszegre. Hittanárként folytatta papi küldetését az állami fiúgimnáziumban. Az ő papi karakteréhez ez a hittanári küldetés állt közelebb, mint az elemi iskolásokkal való foglalkozás. Bár minden bizonnyal a kicsikhez is volt küldetése annak, aki az édesanyás szeretetről úgy tudott írni, mint ő. A körülmények azonban rávilágítanak Isten terveire: Ennek az elhanyagolt körülmények között élő zalai világnak nem csak a plébániai életét kellett irányítania, hanem a teljes életét. 1919 februárjában már részt kell vállalnia az országgyűlési választások előkészítésében. Nyilván e miatt február 9-május 15-ig Szombathelyen rabosítják. Rövid, de hatékony előkészítés a későbbi borzalmas börtönéletre. Száműzik Zalaegerszegről a szülőfalujába (internálás). A kommün bukása után augusztusban visszatérhet Zalaegerszegre. Hamarosan kinevezik a zalaegerszegi plébánia adminisztrátorává, 1921-ben pedig plébánosává. Megfigyeltem a püspöki majd bíborosi körlevelekben, hogy Mindszenty József nagyon szerette és ismerte hazája, népe kultúráját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése