Advent 3. hete hétfő
Szám 24,2-7. 1547a Mt 21,23-27
„Milyen hatalommal teszed mindezt?"
Amikor Jézus ostorral kiűzte a zsidó templomból a kereskedőket, bement a templombelső terébe és ott tanította a népet. Odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei, hogy számon kérjék tőle, milyen hatalommal rendezkedik a templom területén? Úgy látták ugyanis, hogy erre nincs hatalma tőlük, akik a vallásos dolgokban, pl. a templom ügyeiben egyedül intézkedhettek. Ők nem adtak hatalmat Jézusnak semmire. Kaphatott hatalmat Jézus Istentől, mint a régi próféták. Ezt akarták tisztázni. Jézus nem utasítja el a számonkérést, nem vitatja, hogy ez a főtanácsvallási ügyekben illetékes intézkedni. Ezért mondja Jézus tanítványainak más alkalommal: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik" (Mt 23,1-2) Jézus tehát csupán azt akarja értésükre adni, hogy következetesnek kellene lenniük a rájuk bízott ügyek kezelésében. Felteszi a kérdést: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot: Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből, vagy az emberektől?" (Mt 21,24-25) a főtanács elvonult. Meg kellett tanakodniuk, mit válaszoljanak. Az igazságot ők is jól ismerték, hogy Jánost nem a nép küldte a Jordán partjára, hogy bűnbánatot hirdessen, és ennek jeléül megkeresztelkedjenek. Nem is feltűnési viszketegség ösztönözte, mint a homályból felemelkedni vágyó politikusokat, írókat, sztár-jelölteket. Egyéni erkölcsi szentsége, önzetlensége, tiszta jelleme ezt kizárja. Következtetni kellene: ha nem a néptől kapta küldetését, akkor Istentől? Igen ám, de mi nem hittünk neki, és ezt meg kellene magyaráznunk, miért nem fogadtuk el küldetését? Végül abban állapodtak meg, hogy azt válaszolják Jézus kérdésére: „Nem tudjuk". (27) Jézus válasza ez volt: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt"(27)Szerintetek, Testvéreim, mit kellett volna Jézusnak mondania? Úgy-e,az igazságot.És mi volt a teljes igazság? Az, hogy Ő az Isten Fia, aki megváltani jött a világot, a Messiás. Ezt elfogadták volna? Nyilván nem. Néhány lépéssel odébb ugyanis perbe fogták Jézust,erre a tényre a főtanács feje, Kaifás főpap rákérdezett. Jézus egyenesen válaszolt, mert a főpapnak ezt a kérdést fel kellett tennie: „Te mondtad", azaz: „Igen" (Mt 26,64)Jézust káromkodással vádolta a főpap:„íme, most hallottátok
a káromkodást.Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra!"
(65-66) Ha Jézus azt felelte volna, hogy ő is csak próféta, vagyis egyszerű ember, akit Isten megbízott, hogy mondja el az embereknek küldött üzeneteit, azt elfogadták volna. Ilyen próféta már régen is volt. Ez viszont nem lett volna igaz válasz, csak kibúvó. Hazugság. Az Egyház az újabb kori advent első felében arra tanít bennünket, hogy Jézus Krisztus, akit karácsonykor, mint Isten nagy ajándékát várunk és ünneplünk, az Isten igaz követe.
Szám 24,2-7. 1547a Mt 21,23-27
„Milyen hatalommal teszed mindezt?"
Amikor Jézus ostorral kiűzte a zsidó templomból a kereskedőket, bement a templombelső terébe és ott tanította a népet. Odajöttek hozzá a főpapok és a nép vénei, hogy számon kérjék tőle, milyen hatalommal rendezkedik a templom területén? Úgy látták ugyanis, hogy erre nincs hatalma tőlük, akik a vallásos dolgokban, pl. a templom ügyeiben egyedül intézkedhettek. Ők nem adtak hatalmat Jézusnak semmire. Kaphatott hatalmat Jézus Istentől, mint a régi próféták. Ezt akarták tisztázni. Jézus nem utasítja el a számonkérést, nem vitatja, hogy ez a főtanácsvallási ügyekben illetékes intézkedni. Ezért mondja Jézus tanítványainak más alkalommal: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik" (Mt 23,1-2) Jézus tehát csupán azt akarja értésükre adni, hogy következetesnek kellene lenniük a rájuk bízott ügyek kezelésében. Felteszi a kérdést: „Kérdeznék tőletek én is egy dolgot: Ha megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. János keresztsége honnan volt? A mennyből, vagy az emberektől?" (Mt 21,24-25) a főtanács elvonult. Meg kellett tanakodniuk, mit válaszoljanak. Az igazságot ők is jól ismerték, hogy Jánost nem a nép küldte a Jordán partjára, hogy bűnbánatot hirdessen, és ennek jeléül megkeresztelkedjenek. Nem is feltűnési viszketegség ösztönözte, mint a homályból felemelkedni vágyó politikusokat, írókat, sztár-jelölteket. Egyéni erkölcsi szentsége, önzetlensége, tiszta jelleme ezt kizárja. Következtetni kellene: ha nem a néptől kapta küldetését, akkor Istentől? Igen ám, de mi nem hittünk neki, és ezt meg kellene magyaráznunk, miért nem fogadtuk el küldetését? Végül abban állapodtak meg, hogy azt válaszolják Jézus kérdésére: „Nem tudjuk". (27) Jézus válasza ez volt: „Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt"(27)Szerintetek, Testvéreim, mit kellett volna Jézusnak mondania? Úgy-e,az igazságot.És mi volt a teljes igazság? Az, hogy Ő az Isten Fia, aki megváltani jött a világot, a Messiás. Ezt elfogadták volna? Nyilván nem. Néhány lépéssel odébb ugyanis perbe fogták Jézust,erre a tényre a főtanács feje, Kaifás főpap rákérdezett. Jézus egyenesen válaszolt, mert a főpapnak ezt a kérdést fel kellett tennie: „Te mondtad", azaz: „Igen" (Mt 26,64)Jézust káromkodással vádolta a főpap:„íme, most hallottátok
a káromkodást.Mit gondoltok? Azok ezt felelték: Méltó a halálra!"
(65-66) Ha Jézus azt felelte volna, hogy ő is csak próféta, vagyis egyszerű ember, akit Isten megbízott, hogy mondja el az embereknek küldött üzeneteit, azt elfogadták volna. Ilyen próféta már régen is volt. Ez viszont nem lett volna igaz válasz, csak kibúvó. Hazugság. Az Egyház az újabb kori advent első felében arra tanít bennünket, hogy Jézus Krisztus, akit karácsonykor, mint Isten nagy ajándékát várunk és ünneplünk, az Isten igaz követe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése