Elmélkedés a Család évében LXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXVII.



Miért történt az áldó kéz cseréje?



Az előző elmélkedésben láttuk, hogy József, amint apjával szemben felállt, úgy igazította fiait, hogy Manassze kapja az elsődleges áldást, lévén ő az idősebbik. Apja azonban keresztbe tette kezeit. Amikor József reklamált, megkapta a magyarázatot.„Amikor azonban József látta, hogy apja Efraim fejére tette a jobb kezét, rosszul esett ez neki. Megfogta tehát apja kezét, le akarta venni Efraim fejéről és áttenni Manassze fejére. Közben azt mondta apjának: Nem jó ez így, atyám, mert ez az elsőszülött, ennek a fejére tedd a jobb kezedet! Ő azonban ellenállt és azt mondta neki: Tudom, fiam, tudom! Ez is több néppé lesz, meg is sokasodik, de a kisebb testvére nagyobb lesz nála, s annak utódja sok nemzetté növekszik. Aztán megáldotta őket, és azt mondta: Tebenned nyerjen áldást Izrael! Hadd mondják: Úgy cselekedjék veled Isten, mint Efraimmal, és mint Manasszéval! Efraimot tehát Manassze elé helyezte. Józsefnek, a fiának pedig azt mondta: Íme, én meghalok, de Isten veletek lesz, és visszavisz titeket atyátok földjére. Adok neked ott egy részt a testvéreidén kívül, azt, amelyet kardommal és íjammal vettem el az amoriták kezéből.“ (48,17-22)