Elmélkedés a Család évében LXXIV.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXIV.



József gondoskodik apja családjáról.



József nem állt bosszút a testvérein, amiért annak idején kegyetlenül eladták rabszolgának Egyiptomba húsz ezüstért, hanem a fáraó tudtával és akaratával az ország leggazdagabb földjén adott nekik szállásbirtokot. Lehet, hogy megemlékezett Isten Ábrahámnak adott ígéretéről, hogy Kánaán területén egyelőre csak bérlő lehet, mert majd évszázadok múlva telik be Kánaán földjének végzete, az az erkölcsi romlás, amit Isten irgalma már nem tud elnézni, az isteni igazságosság teljes szigorával kell fellépnie az Úrnak, mint egykor Szodoma és Gomorra esetében is történt. Akkor majd a szépen kiépített Kánaánt saját népe kezére adja Isten. De hogy nyugodtan fejlődjék Izrael népe, és készülhessen fel történelmi küldetésére, a fáraót hangolta arra az intézkedésre, hogy József családja úri módon kapjon szálláshelyet. „József pedig birtokot adott apjának és testvéreinek Egyiptomban az ország legjobb helyén, Rámszeszben, amint a fáraó megparancsolta, és gondoskodott róluk, s atyja egész házáról, ellátva mindannyiukat élelemmel”. (47,11-12) Ugyanakkor az őslakók már nagyon nehéz helyzetben voltak, mert a szűk esztendők alatt minden megtakarított pénzük elfogyott élelemre. Józsefhez mentek tehát, hivatkoztak arra, hogy a raktárakban van elegendő gabona, József ne hagyja éhen halni családjaikat. József is tudta ezt, hiszen a fáraó álma megfejtésekor már erről is szólt a királynak: vannak állataitok, azokat hozzátok ide a fáraónak, ő pedig ad értük ennivalót. Aztán a fáraó tulajdona lett ilyen címen minden lakóház, az utolsó évben pedig önként ajánlották fel személyes szabadságukat, hogy ennivalójuk legyen és vetőmaghoz jussanak az újrakezdéshez. Isten mai ostoba ellenségei kiabálhatnak ezért? A hét bőtermő évben mindenkinek lett volna alkalma gondos munkával elraktározni a felesleget. De könnyebb volt nem dolgozni. József pedig úgy intézte, hogy mindenki újra gazdálkodhatott a maga volt birtokán, csak a mindenkori termés egy ötödét kellett beszolgáltatni a fáraó raktáraiba. Isten igazságos! Az emberek pedig belátták helyzetüket. Maguk mondták Józsefnek: „A te kezed műve, hogy megmenekültünk! Csak tekintsen ránk urunk, és mi örömmel leszünk rabszolgái a királynak”. (47,25)