Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXXII.
A nagy találkozás öröme.
„Azok száma tehát, akik Jákobbal Egyiptomba bementek, és az ő ágyékából származtak, fiainak feleségein kívül, összesen hatvanhat. Ezen kívül József fiai, akik neki Egyiptom földjén születtek: két személy. Jákob házanépének létszáma tehát, amely Egyiptomba bement, összesen hetven volt. Júdát közben előre küldte Józsefhez, hogy mondja meg neki, jöjjön elébe Gósenbe. Amikor aztán Gósen földjére érkezett, József befogatott szekerébe, és fölment apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, a nyakába borult, átölelte, és hosszan sírt. Izrael ekkor azt mondta Józsefnek: Mostmár örömest halok meg, mert láttam arcodat, és életben hagylak itt téged“. (Ter46,26-30) Íme, a Messiás családjának egy nagyon megható epizódja. Jákob Ábrahám unokája. Apja és nagyapja szűken kapták a gyermekáldás örömét a jó Istentől. Jákob volt a kiszemelt láncszem. akinek a családja rendkívüli viszonyok között: apósa ügyeskedése, a feleségek érvényesülése következtében kialakult családi viták közepette egymás után született Jákobnak tizenkét fia. Érdekes megfigyelni a Biblia lapjain, hogy a kezdeti lángoló szerelem hogyan változik át a kevésbé szeretett feleség, Lia javára elsődleges hitvesi szeretetté, amikor a már kialakult család tizenkét fia közül egyedül ő szülte a fiúk felét, a másik fő- és két mellékfeleség pedig két-két fiúval, összesen hattal ajándékozták meg a férjüket. Viszont a fiúk közül az elsődlegesen szeretett feleség, Ráchel fia, József volt az igazán kedvenc Jákob számára. Az ő hirtelen eltűnése Jákob életét attól kezdve teljesen beárnyékolta. Ez a szentírási sor árulja el rengeteg szenvedését: „Most már örömest halok meg, mert láttam arcodat,és életben hagylak itt téged”. (30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése