Menj el földedről arra a földre, amelyet mutatok neked!
2011.03.20. vasárnap
Ne féljetek!
Amikor Jézustól azt kérték tanítványai, hogy tanítsa meg őket imádkozni, lelkükben ott élhetett a vágy: így megtudjuk biztonságosan, milyen kapcsolatban állunk Istennel. Az ima elején ugyanis meg kell Őt szólítanunk. Mózestől kezdve Istent így lehetett, sőt kellett volna említeni: Jahveh, aki van. Aki több, értékesebb mindennél, ami van vagy lehetséges, sőt az összes létező összességénél is. Amikor ezt Mózes meghallotta, térdre rogyott, eltakarta arcát, hiszen a végtelen nagy Úrral állt szemben. Ki sem merték mondani népének tagjai a Jahveh nevet. Helyette az Úr megszólítás hangzott mindenütt. Keresztelő Jánossal új, bár nagyon rövid korszak kezdődött Isten és emberek között. Apja, Zakariás, nyolc napos fiacskáját nem szólítja Jánosnak, hanem a küldetését emlegeti, hiszen születése előtt három hónappal visszakapta az ősszülők által elvesztett kegyelmet, a fogadott fiúság méltóságát. Erről szólt neki Gábor főangyal a templomban, ezt a tudatot erősítette Mária, aki már szíve alatt hordozza a világ Megváltóját, és ez a fiú Mária Fiának előfutára lesz. Ezért hát ő már „a Magasságbeli prófétája”. (Lk 1, 76) János vajon hogyan szólította Istent, hogyan tanította imádkozni tanítványait? ( Lk 11 1) Jézus tanítványai már egyenesen Atyának kell, hogy szólítsák őt: „Mi Atyánk” (vö.Mt 6, 9; Lk 11,2) Igaziból ezt kellene mondanunk: Apukánk vagy Atyácskánk a héber szöveg (Abinu) nyomában. Halála előtt megerősíti őket: „Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”.(Jn 17, 25-26) Ne féljetek!Hangoztatta Jézus: „a világban megpróbáltatások
érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot”Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése