Elmélkedés a Család évében LXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LXX.

A szeretet „bosszúja”

Miután József teljesen igazságosan, megnyugtatóan kivizsgálta testvérei jő szándékát, felfedte kilétét, elhatározta, hogy édesapját és egész kiterjedt családját maga mellé veszi, és ott gondoskodik róluk a vissza lévő öt szűk esztendőben. Nem ő ment el a fáraóhoz családi örömhírével, de boldog volt, mert egyetlen feljebbvalója tiszta örömmel fogadta Egyiptom és a környező népek megmentőjének vigaszát: családja él és viszontláthatja őket. Józsefnek pedig semmi rossz érzése sem volt: megértette, hogy ő a gondviselés embere. Talán rásejtett az igazságra, amit viszont mi látunk tisztán, hogy ő Jézus Krisztus egyik előképe, amelyből meg lehet és meg kell értenünk, hogy a Messiásnak népéért sokat kell szenvednie. Teszi ezt nagy lélekkel: tarka köntöséért nem kér jóvátételt, hanem krisztusi módon kettőt küld az egész család minden tagjának. De lássuk a nagyvonalú segítést részletesen!„József pedig a fáraó parancsa szerint szekereket adott nekik, és ennivalót az útra. Hozatott mindegyiküknek két-két rend ruhát. Apjának is küldött tíz szamarat, amelyek Egyiptom mindenféle javaiból vittek, és ugyanannyi nőstény szamarat, megrakva gabonáéval és útravaló kenyérrel. Aztán elbocsátotta testvéreit. Amikor elindultak, azt mondta nekik: Ne veszekedjetek az úton”Azok felmentek Egyiptomból, eljutottak Kánaán földjére apjukhoz, Jákobhoz, és azt mondták neki: József él, és ő uralkodik Egyiptom egész földjén! Apjuk szív e azonban hideg maradt, mert nem hitt nekik. De amikor elbeszélték József minden szavát, amit mondott nekik, és látta a szekereket, és mindazt, amit küldött, hogy elvigyék őt, feléledt a lelke, és így szólt: Elég nekem, ha József fiam még él! Elmegyek, hadd lássam, mielőtt meghalok!” (Ter 45,21-28) – Az örökség miatt összeveszett, haragtartó gyerekek! Jákob szíve „hideg marad”, nem élt igazán hosszú évekig, mert sejtette, hogy gyermekei szíve gonoszul dobog.