Az Irgalmasság Éve 31.

„Halljátok az Úr szavát, ti, nemzetek, a föld végső határáig hirdessétek!” Az Irgalmasság Szentéve sorozatból Isten Anyaszentegyháza átlép az adventi Messiás várás kerersztény gondolatvilágába ezzel a zsolozsmás imárahívással. Az Ábrahámnak adott áldás ugyanis ezzel a gondolattal fejeződik be: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Ábrahám állandóan magával hordozta az általános bálványimádás foglyaként ősei és saját bálványai garmadát. Az Úr, a Seregek Ura, az ég és föld egyetlen Ura és Teremtője a kegyelem segítségével lép közbe: nem Baál a teremtő, hanem Én vagyok. Baál a maga kisebb és nagyobb hordó-testével ócskavas. Az igaz Isten előtt undorító látvány. Ábrahám, dobd el ezt és minden ócska bálványodat. Én, az Úr áldásommal megtisztítalak és kétezer év múlva többmilliós családod egyik tagja, az Isten Fia, az én Isteni Szülöttem a te egyik késői leányunokád fia lesz. Ő veszi magára minden ember minden bűnét és büntetését és lemossa drága vérével.Izajás próféta így fogalmazza meg ezt:„Így panaszkodik Sion: Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam! De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttéről? S még ha az meg is feledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek. El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulénak a foglyok, és a vitéz harcostól elv eszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg gyermekeidet. Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bofrtól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód, és a te Megváltód, Jákob erőse. Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat” (Iz 49,14-50,1)