Évközi 20. hét csütörtök

Évközi 20. hét csütörtök

Egy ötéves kisfiúból nem lehet előre kitalálni, megszerkeszteni, előállítani az ötvenéves felnőtt férfit, ám az ötvenéves felnőtt férfiban benne van az az ötéves kisfiú, aki valaha volt. Az utolsó vacsora menetéből sem lehetne kikövetkeztetni a római vagy valamelyik keleti egyház szentmiséjét annak minden egyes szertartásával, szövegével és szimbólumával, ám a mai katolikus és ortodox szentmise rítusát vissza lehet vezetni az utolsó vacsorára, ahol elhangzik a szó: „Ez az én testem, ez az én vérem”. Az angyali üdvözlet pillanatából sem lehet előre meghatározni Kelet és Nyugat Egyháza Mária-tiszteletének száz évvel ezelőtti vagy éppen jelenlegi formáját, ebből az egyetemes Mária-tiszteletből viszont vissza lehet menni az angyal szavaihoz, melyek miatt mi nem úgy tekintünk Máriára, mint szomszédai, rokonai vagy a nemhívők milliói, hanem arra merészkedünk, hogy úgy tekintsünk rá, ahogy az Atyaisten, vagyis úgy, mint kegyelemmel teljesre, mint Istenszülőre!

Igen, és sok szépet mondunk a Szűzanyáról, énekekkel, imádságokkal dicsérjük, csak egy dolog esik nehezünkre: hogy kövessük őt. Márpedig hiába jár valaki egyik búcsújáró helyről a másikra, olvassa az egyik Mária-jelenést a másik után, ha nem akarja követni az Úr alázatos szolgálóleányát abban, hogy mindenestül ráhagyatkozzék Isten ígéreteire. Az angyali üdvözletkor Mária ezt hallotta: „Fiad uralkodni fog Dávid házában mindörökké” – s ennek az ígéretnek a megvalósulását ő sem képzelhette másképp, mint a többi korabeli zsidó ember, vagyis földi királyságként. A kereszt alatt állva ez az elképzelése totálisan összeomlott. Olyan hitbeli próbatételeket kellett kiállnia, mint senki másnak a szentek közül, hiszen senki más nem volt Jézus Krisztus édesanyja, csak ő, és senki sem kapott olyan nagy ígéreteket, mint ő. Mégis, az Úr Jézus kínszenvedése és halála láttán sem szűnt meg hinni és bízni a mindenható Istenben. Nem a saját tapasztalatai alapján ítélt Istenről, hanem egészen Istenbe kapaszkodott, s az ő ígéreteihez szabta gondolatait és életét. Nem azokkal a rettenetes, emberileg felfoghatatlan történésekkel mérte le Isten szeretetét, amelyeket el kellett szenvednie, hanem Isten teremtő szeretetében nézte és mérte le ezeket az eseményeket.

Urunk, Jézus Krisztus, akinek édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária Dávid leányaként királyi házból származott, királynői méltósága mégis leginkább az Úr iránti engedelmes szeretetben mutatkozott meg, add meg nekünk kegyelmesen, hogy ne féljünk minden körülmények között Rád bízni magunkat, s így alkalmassá váljunk arra, hogy mi is Krisztus-hordozók legyünk ezen a világon.