Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LII.
Józsefet eladják testvérei.
„Amikor messziről meglátták a testvérei, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik. Így szóltak ugyanis egymáshoz: Itt jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai! Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt: Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, hanem inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek tisztán a kezeteket! Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani kezükből, és visszaadni atyjának. Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst, őt épedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz”. (Ter 37,18-24)
Amikor aztán enni kezdtek, észrevették, hogy karaván közeledik hozzájuk. Fűszert, gyantát és mirhazsengét hoztak Gileádból, és vitték eladni Egyiptomba. Júdának támadt az az ötlete, hogy ne pusztítsák el testvérüket, hanem adják el rabszolgának. Ügyes elgondolás volt, hiszen tudta, hogy le akarnak számolni Józseffel, és így legalább az életét megmenti. Hogyan tudta volna kigondolni, hogy ezzel Isten akaratából eszköz lesz egy nagy csapást elkerülni, nagy embertömeget ment majd meg az éhhaláltól, köztük a saját családját is, és hogyan lesz majd a megváltás előképe József, Júda viszont a Megváltó ősapja. Tény ebből a jövendő nagy örömből: a szenvedés Józsefben elkezdődött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése