Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LIII.
Jákob hosszú gyásza.
A vándorkereskedők húsz ezüstöt adtak Józsefért, aztán tovább folytatták útjukat Egyiptomba. Rúben pedig visszatért testvéreihez, és rögtön az üres pusztai vízveremhez vitt az útja. Bántotta a testvérek bosszúszomja, és felelősnek is érezte magát Józsefért, hiszen ő volt az elsőszülött fiú, apja halála után mindenben hivatalos örököse, jogutódja. Amikor odament testvéreihez, megszaggatta ruháit gyásza jeléül, és ezt hajtogatta: „Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!”(Ter 37,30) A többieket nem zavarta elsőszülött bátyjuk lelkiismeretfurdalása. Örömük telt abban, hogy az álomlátótól megszabadultak. Nem is gondolkodtak mélyen apai érzelmekről. Tervük már készen állt: József tarka köntösét összegyűrték és egy leölt kecskegida vérébe mártva visszaküldték apjukhoz ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk; nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?” (32) Szegény Jákob! A hímzésről rögtön felismerte József köntösét: „a fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet”. (33) Annyira becsületes és jó ember volt, hogy eszébe sem jutott nyomozni a saját családjában. „Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött és hosszú ideig gyászolta fiát. Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: Csak azt hajtogatta: Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba! Az apja tehát szakadatlanul siratta. A mádianiták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának”. (34-36)Otthon Júda családja sem volt szerencsés.Megnősült és három fia született a kánaáni származású feleségétől: Her, Onán és Sela. Júda elsőszülöttének egy Támár nevű feleséget adott. Her azonban meghalt gyermek nélkül. A levirátus-törvény szerint Onánnak feleségül kellett volna vennie az özvegyet, hogy utódot támasszon elhunyt bátyjának. Ő ezt a törvényt kijátszotta, mert azt akarta, hogy az elsőszülöttség joga reá szálljon. Isten azonban megbüntette: Meghalt bűnéért. Viszont Júda erélytelensége miatt Támár becsapva érezte magát, becsapta hát ő is az apósát, és tőle született egy fiú-ikerpár. Mivel Isten akarata az volt, hogy Júda kapja apjától, Jákobtól az elsőszülöttségi áldást, ezért írja így Szent Máté evangélista Jézus családfájában Júda mellé menyének a nevét és az ő elsőszülöttének a nevét ilyen formán: „Jákob nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól”. (Mt 1,2b-3)
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
LIII.
Jákob hosszú gyásza.
A vándorkereskedők húsz ezüstöt adtak Józsefért, aztán tovább folytatták útjukat Egyiptomba. Rúben pedig visszatért testvéreihez, és rögtön az üres pusztai vízveremhez vitt az útja. Bántotta a testvérek bosszúszomja, és felelősnek is érezte magát Józsefért, hiszen ő volt az elsőszülött fiú, apja halála után mindenben hivatalos örököse, jogutódja. Amikor odament testvéreihez, megszaggatta ruháit gyásza jeléül, és ezt hajtogatta: „Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!”(Ter 37,30) A többieket nem zavarta elsőszülött bátyjuk lelkiismeretfurdalása. Örömük telt abban, hogy az álomlátótól megszabadultak. Nem is gondolkodtak mélyen apai érzelmekről. Tervük már készen állt: József tarka köntösét összegyűrték és egy leölt kecskegida vérébe mártva visszaküldték apjukhoz ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk; nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?” (32) Szegény Jákob! A hímzésről rögtön felismerte József köntösét: „a fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet”. (33) Annyira becsületes és jó ember volt, hogy eszébe sem jutott nyomozni a saját családjában. „Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött és hosszú ideig gyászolta fiát. Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: Csak azt hajtogatta: Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba! Az apja tehát szakadatlanul siratta. A mádianiták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának”. (34-36)Otthon Júda családja sem volt szerencsés.Megnősült és három fia született a kánaáni származású feleségétől: Her, Onán és Sela. Júda elsőszülöttének egy Támár nevű feleséget adott. Her azonban meghalt gyermek nélkül. A levirátus-törvény szerint Onánnak feleségül kellett volna vennie az özvegyet, hogy utódot támasszon elhunyt bátyjának. Ő ezt a törvényt kijátszotta, mert azt akarta, hogy az elsőszülöttség joga reá szálljon. Isten azonban megbüntette: Meghalt bűnéért. Viszont Júda erélytelensége miatt Támár becsapva érezte magát, becsapta hát ő is az apósát, és tőle született egy fiú-ikerpár. Mivel Isten akarata az volt, hogy Júda kapja apjától, Jákobtól az elsőszülöttségi áldást, ezért írja így Szent Máté evangélista Jézus családfájában Júda mellé menyének a nevét és az ő elsőszülöttének a nevét ilyen formán: „Jákob nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól”. (Mt 1,2b-3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése