Nem kívánom a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.
2011.03.18. péntek
Ember ember mellett.
Elmélkedésünk alapgondolata: elkötelezettje vagyok Istennek, és nagyon szeretném megosztani lelki élményeimet, kapott kegyelmeimet embertestvéreimmel. Azokkal, akiknek az Úr – ki tudja, miért – annyi egyéni kegyelmet nem nyújtott. Különösen Jézus és Mária szeretetében próbálom bőségesen részesíteni az egyszerű, kemény munkában nyűvődő, de a Teremtő akaratát lelkesen vállalókat, és szeretném a kegyelmi élményeket tovább ajándékozni. Hiszen a földön élő ember a legbensőségesebb kapcsolatot Jézussal és Édesanyjával létesítheti, akik az emberi közösséggel olyan zseniálisan teremtettek közösséget. Jézus, aki által a teremtés minden mozzanata megvalósulhatott (Kol 1), az időben istenemberi kezével harminc éves koráig építőipari szerszámokat ragad meg és hajlékot meg berendezést, fabrikál honfitársainak. Ezzel megmutatta, hogy Isteni Személye fősége alatt milyen csodálatosan elfér minden: a végtelen nagy istenség, és a nagyon is pici emberség. Urunk Édesanyjával bensőségesen társalogva miért nem adhatnám át ezt az élményt azoknak, akik maguk főhivatású édesanyák, akik nem elegánsan öltözködve ülnek íróasztalokhoz, hanem szülnek, nevelnek, és alázattal mossák azok pelenkáit, akik majd netán az életben is sokra viszik. Ki a nagyobb? Mi, papok sem kapunk automatikusan misztikus élményeket. A képzésünk során az igazságból, mint Isten országának alapértékéből viszont az átlagnál jóval több jutott nekünk. Különösen vigyázott ránk a Szentlélek, hogy az Isten országának alapvető ismereteit elemistaként is úgy tanuljuk, hogy életre szóló élményünk legyen. Aztán egyre többet kaptunk a theologiai oktatás során, ami Istenről szóló beszéd, a színtiszta igazság. Imáinkban is, tetteinkben is gyakorolhatjuk a mások iránti legmélyebb szeretetet? Kimondottan arra vagyunk felszentelve, hogy osszuk megszerzett kincseinket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése