Évközi 21. vasárnap
Iz 66, 18-21; Zsid 12, 5-7. 11-13; Lk 13, 22-30
„Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Izajás próféta könyvének utolsó fejezeteiben szó esik arról, hogy majd a nemzetek Istenhez térnek, eljönnek a jeruzsálemi templomba, és a zsidók közül az Úr elküld néhányat a megszabadultak közül a nemzetekhez a közelebbi és a távolabbi vidékekre, azokhoz, „akik soha nem hallottak rólam és nem látták dicsőségemet”(19)Isten figyelmezteti ószövetségi választott népét:„Ismerem cselekedeteiteket és gondolataitokat: eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet”. (18) Isten a prófétát már működése elején szembesítette a zsidó nép hitetlenségével. Az ellenséges támadástól rettegő Ácház királynak lehetőséget ad, hogy megnyugtató jelet kérjen az Úrtól, ő azonban kereken visszautasítja ezt a nagylelkű ajánlatot. „Nem kérek és nem kísértem az Urat” (Iz 7, 12) a próféta válasza:„Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni”(14) Isten hétszázötven évvel Emmánuel születése előtt is ismerte gondolataikat, és már akkor elhatározta, hogy „eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet”. A Megváltó már eljött, saját emberségében megismerte ószövetségi népe cselekedeteit és gondolatait. Nem lepődött meg a feltett kérdésen: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” (23) Válasza igazságosan kemény: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak”. (24) Másutt Jézus kijelentette: „Én vagyok az ajtó a juhok számára”(Jn 10,7) „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál”(9) Jézus az üdvösségre mindenkit meghívott. Ellenségei azonban elutasították őt, sőt: kidobták népük közösségéből, és pogány módon ölették meg Pilátus által. Ezért nem kell csodálkozni a válasz folytatásán: „a ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót! Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok.” (25) Hiábavaló lesz a bizonygatás: „Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők”(26-27) Kik azok, akik elutasították Jézust, ágáltak ellene, kikezdték becsületét, a gonosz lélek barátjának kiáltották ki, majd istenkáromlónak nevezték, és halálra ítélték? Csoda-e, hogy Jézus majd bíróként elutasítja őket? Figyeljünk csak az idézetre: „Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor, az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival” (Zsid 12, 5-6) Folyamodjunk Boldogasszonyunkhoz: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Pátrónánk, Nagy ínségben lévén Így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról, Ne feledkezzél el Szegény magyarokról!” Ho 284,1) Most segíts meg, Mária.
Iz 66, 18-21; Zsid 12, 5-7. 11-13; Lk 13, 22-30
„Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!”
Izajás próféta könyvének utolsó fejezeteiben szó esik arról, hogy majd a nemzetek Istenhez térnek, eljönnek a jeruzsálemi templomba, és a zsidók közül az Úr elküld néhányat a megszabadultak közül a nemzetekhez a közelebbi és a távolabbi vidékekre, azokhoz, „akik soha nem hallottak rólam és nem látták dicsőségemet”(19)Isten figyelmezteti ószövetségi választott népét:„Ismerem cselekedeteiteket és gondolataitokat: eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet”. (18) Isten a prófétát már működése elején szembesítette a zsidó nép hitetlenségével. Az ellenséges támadástól rettegő Ácház királynak lehetőséget ad, hogy megnyugtató jelet kérjen az Úrtól, ő azonban kereken visszautasítja ezt a nagylelkű ajánlatot. „Nem kérek és nem kísértem az Urat” (Iz 7, 12) a próféta válasza:„Az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni”(14) Isten hétszázötven évvel Emmánuel születése előtt is ismerte gondolataikat, és már akkor elhatározta, hogy „eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet”. A Megváltó már eljött, saját emberségében megismerte ószövetségi népe cselekedeteit és gondolatait. Nem lepődött meg a feltett kérdésen: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?” (23) Válasza igazságosan kemény: „Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak”. (24) Másutt Jézus kijelentette: „Én vagyok az ajtó a juhok számára”(Jn 10,7) „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál”(9) Jézus az üdvösségre mindenkit meghívott. Ellenségei azonban elutasították őt, sőt: kidobták népük közösségéből, és pogány módon ölették meg Pilátus által. Ezért nem kell csodálkozni a válasz folytatásán: „a ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek, és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót! Erre ő azt feleli nektek: Nem tudom, honnan vagytok.” (25) Hiábavaló lesz a bizonygatás: „Veled ettünk és ittunk, a mi utcánkban tanítottál. De ő megismétli: Nem tudom, honnan vagytok. Távozzatok tőlem mind, ti gonosztevők”(26-27) Kik azok, akik elutasították Jézust, ágáltak ellene, kikezdték becsületét, a gonosz lélek barátjának kiáltották ki, majd istenkáromlónak nevezték, és halálra ítélték? Csoda-e, hogy Jézus majd bíróként elutasítja őket? Figyeljünk csak az idézetre: „Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor, az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival” (Zsid 12, 5-6) Folyamodjunk Boldogasszonyunkhoz: „Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Pátrónánk, Nagy ínségben lévén Így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról, Ne feledkezzél el Szegény magyarokról!” Ho 284,1) Most segíts meg, Mária.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése