Húsvét 2. hete hétfő

Húsvét 2. hete hétfő          
ApCsel 4,23-31;Jn 3,1-8
„Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók főembere”

Szent János evangéliumát olvastatja az Egyház a liturgiában mikor Jézus Júdea tartományban végzett messiási küldetését ismerteti. Az első három evangélium viszonylag keveset foglalkozik az Úr júdeai beszédeivel, mert azok kemény viták voltak a zsidók tanult rétegének, a farizeusoknak képviselőivel. A farizeusok jó módú és hívő zsidók lévén, nem kellett nekik a napi munkával megkeresni a kenyerüket, megengedhették maguknak, hogy gyerekeiket kicsi koruktól rabbi-iskolába járassák, ott jól képzett tanítóktól tanulják a Törvényt, vagyis Mózes öt könyvét, aztán a honfoglalás és a próféták korát tőlük ismerjék meg. Oly hosszú részleteket sajátítottak el és részleteket idéztek könnyedén, amilyent magyar irodalomból ma már el sem tudnánk képzelni. A Szentírás szövegéhez később hozzá olvasták híres rabbik magyarázatát majd újabb meg még újabb magyarázatokat írtak, olvastak és ragaszkodtak elődeik hagyományaihoz. A farizeusok kasztot, pártot alkottak. Jézust nem kedvelték, mert az igazságot tanította ugyan, de nem hagyta jóvá, hogy Isten szava mellé egyenértékű kiegészítésnek számítsák az emberek véleményét. Így kell értenünk a mai evangélium rövid bevezetőjét: „Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók főembere. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, ha csak nincs vele az Isten” (Jn 3,1-2) Mint tudós és nagy hitű ember dicséri meg Jézust. Okosan gondolkodik: Jézus a tanítását csodajelekkel erősíti meg. Azt a tényt hívjuk csodának, amit egyszerű emberi erővel nem lehet megvalósítani. Jézus a köztudottan vakon született ember szemét megkenni sárral, Mindezt sokan látják és tapasztalják, hogy a volt vak tisztán lát. Ezt műtéttel sem lehet elérni még ma sem. Jézus kihasználja az alkalmat, és megemlíti, hogy ezeket a csodákat csak hittel lehet végbevinni, sőt az elismerésüket is hittel és hitet ébresztő kegyelemmel lehet csak belátni. Jézus csodáinak nem a magamutogatás a célja, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy aki ilyen jelet visz végbe, annak természetfeletti ereje van, amit vagy magától birtokol, vagy Istentől kapta. Jézus akkor még nem mondja ki nyíltan, hogy ezeket a csodákat felismerni és elismerni csak az tudja, aki lélekben újjászületik. A megigazuláshoz, ami elsősorban a bűnös állapottól való szabadulást jelenti, a Megváltó szenvedése és halála szükséges, hogy az embernek legyen hite, a megszentelő kegyelem töltse be, és ezt Jézus adhatja. Ehhez kell a keresztség szentsége, az újjászületés fürdője. Ez is Jézus ajándéka lesz.