Évközi 8.hét kedd

Évközi 8.hét  kedd            
Sir 35,1-15; Mk 10,28-31
„száz annyit kap már most, ebben a világban az eljövendő világban pedig az örök életet”

Az előző napi evangéliumban Jézus szomorúan nézett egy szimpatikus, tiszta, mélyen hívő, törvénytartó fiatalember után. Jézus minden kérdésére, amit feltett neki a vallásos élet követelményeiről, őszinte szívvel, tiszta szemmel válaszolta: „Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta. Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!”(Mk 10,20-21) Mivel ezt a nagy vagyonról való lemondást nem tudta vállalni, „elkomorult, és szomorúan távozott” (22) Erre mondta Jézus: „Fiaim! Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!”(23) Aztán Jézus folytatta, hogy minden mozzanatot jól értsenek. „Fiaim! Bizony nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába”. (24-25) „Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: Akkor hát ki üdvözülhet? Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges” (26-27) A földi életben az nagy vagyon biztos jólétet jelent, függetlenséget, tekintélyt. Ez itt bizonyos mértékig érthető, hiszen aki nagybirtokos, másokkal szemben nagy előnyt élvez. A gyakorlati élethez hozzátartoznék az a megfontolás is, hogy ha mindenemet eladnám, és az árát a szegényeknek ajándékoznám, akkor Isten önmagát arra kötelezné, hogy a mennyei boldogság örökös folyamából  akkora intenzitást biztosítson nekem, amennyi örömöt jelentett a megajándékozott  szegényeknek az életet jelentő adomány okozta túláradó öröm. Péter kérdése kissé bizarrnak tűnik, hiszen az ifjú nagy vagyonával szemben nekik csupán csak kis házikójuk volt, a kis halászhajó és a felszerelése. A hangsúlyt ezért okosan a „mindent elhagytunk és követtünk téged” bejelentésre teszi. Jézus méltányolja ezt a kis mindent, hiszen ennek a nyomán éppen úgy semmijük sem maradt, mint a gazdag ifjú esetében is csak a semmi maradt volna, ha rá tudta volna szánni magát az evangéliumi tanács elfogadására és teljesítésére.