Láttam, és tanúskodom róla.

Láttam, és tanúskodom róla. Láttam életemben, megtapasztaltam szeretetét. Arra hív bennünket Isten, hogy találkozzunk vele, lássuk meg szeretetét, és erről a szeretetről tanúságot tudjunk tenni a világban.

Keresztelő János Jézust küldetése elején, mint áldozati személyt tüntette fel, de később erről Jézus beszélgető partnererei hallgatnak. Ez a Jézusi felségcím úgy mutatja be őt, mint aki személyében engeszteli ki magával az Istent az egész emberiségért. Ez az oka annak, hogy a keresztények, amikor Krisztus követésére vállalkoznak, akkor mindig áldozatot is vállalnak.

A közösségért áldozat hozó ember, a keresztény közösségben mindig értékes embernek számít, sőt úgy gondolták, hogy a nagy célok megvalósítása lehetetlen anélkül, hogy valaki ne hozna áldozatot érte. A kereszténység legnagyobb célja az Isten országának megvalósítása pedig, csak élet áldozatok árán történhet. Az új közösség kiépítése rengeteg áldozatot követel, és csak önfeláldozó emberekkel épülhet.

Az újabb kor laikus társadalma leértékeli az áldozatot, szükségtelennek tartja. Sőt Goncsarov azt gondolja, hogy sok esetben szükségtelen áldozatokat, hoznak az álnok emberek, csak azért, hogy „ szükségeseket ne kelljen meghozni”. Igaz Flaubert azt gondolja, hogy boldogságot és szépséget csak „áldozattal lehet elérni”. A magyarok számára rossz hírű politikus Clemenceau úgy vélte, hogy „azzal, hogy beszélünk róla, a dolgok nem változnak meg, fel kell magunkat áldozni értük”.

Az ezredvégen menekülünk az áldozat elől, sok esetben a másokért hozott áldozat elől is, s ez igen sok fájdalomba kerül. Talán fontos lenne észrevennünk, a legnagyobb dolgok mindig csak ésszerű áldozatok árán valósulnak meg, s ezeket meg kell hozni valakinek. Jézus áldozattá vált értünk, a keresztények is csak áldozatok árán képviselhetik Mesterüket. Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, hangzott el az evangéliumban. Igaz, nagyon kell szeretni céljainkat, hogy áldozatot is tudjunk hozni értük.