Évközi 2. Vasárnap

Évközi 2. Vasárnap
Iz 49,3.5-6; Jn 1,29-34
Jézus Krisztus az egész világ Világossága.

A mai olvasmány és evangélium egyaránt fontos igazságot hangsúlyoz: a világ Megváltója a Názáreti Jézus. Az egész világé.Izaiás próféta szövege első részében utal arra, hogy Izrael az Úr szolgája. Ez valós kijelentés mind a személyre (Jákob), mind a zsidó népre vonatkoztatva, hiszen belőle született Jézus Krisztus. A folytatás már nem erről szól, hanem arról, hogy a Messiásnak „fölemelnie” és „összegyűjtenie” kell a zsidó nép maradékait. Ezt nem maga a zsidóság műveli tehát, hanem az a Szolga, akiben Isten valóban megdicsőül: Jézus Krisztus. Izaiás részlete tehát nem másodlagosan, hanem közvetlenül róla szól. Nemcsak a zsidókat fogja üdvözíteni, ezt a kis népet, hanem az összes népet. Ez a nagy dicsőség. Ezt nem értették a zsidók. Pál apostol tanúsítja, hogy ő is ezt tanulta és hitte fiatalon, hogy a pogányok csak mellesleg üdvözülnek. Ez a titok már nyilvánvaló Jézusban. Ők is társörökösök.Keresztelő Jánosban is lassan tisztázódik Jézus Krisztus küldetése. Először – mondja – meg kellett ismertetnem Izraelben. Ezt tette szóval, vízzel. Majd megismerte Jézust személyesen, aztán bizonyságot kapott róla a galamb képében rászálló Szentlélektől. Ettől kezdve abszolút biztonsággal tanúsította, hogy Jézus az Isten fia. Tökéletesen megértette azt is, hogy az Isten Fia nem a zsidókért jött a világra, hanem az egész világért. Isten minden ember teremtője, és Fia minden ember Megváltója. Ezért mutat rá többször is: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit”(29) Szent Pál apostol megértette és megvallotta: minket nem a zsidóság üdvözít, hanem személy szerint Jézus Krisztus. Ma sok szekta kívánja visszasüllyeszteni a világot az Ószövetség szintjére. Boldog örömmel vallhatjuk: Jézus Krisztusunkba vetett hitünk biztos. Izajás próféta Isten nagy Szolgájának, a Messiásnak előfutára és előképe. „Anyám méhétől fogva szolgálójává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot” (5) Nagyszerű képességekkel költői vénával, jó megfigyelőképességgel rendelkezett. Képezte magát, ismerte a történelmet, a földrajzot is Eleinte azonban élte ő is a nép megszokott életét. Isten ekkor gyönyörű látomásban részesítette: csodálatos templomban látta az Urat angyalokkal körülvéve. Elhangzott a kérdés: a tévelygő bálványozó népet ki téríti észhez, és vezeti vissza az igaz Istenhez? Izajás önfeledten ajánlkozik, aztán rádöbben: „Tisztátalan ajkú nép között lakom, és magam is tisztátalan ajkú ember vagyok”(Iz 6,5) Isten angyalt küld, megtisztíttatja ajkát az oltár parazsával (6,6). Most menj és mondd e népnek: „Hallván halljatok, de ne értsetek, és látván lássatok, de ne ismerjetek”(6,9) Ma kiegészíti: „a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson az üdvösségem a föld végéig (49,6) Olvassák is könyvét mindenütt, ahol él az Egyház. Jézus öröktől fogva hordja küldetése tervét. Megtestesülve Édesanyja méhében megkezdi az üdvözítést: megtisztítja Keresztelő Jánost, a pásztorokat, Simeont és Annát, majd az egész Izraelt tanítja, gyógyítja és megváltja. Valóban a föld határáig hat a küldetése.Európa lett a minta-kereszténység. Aztán hagyta, hogy elrabolják a hitét, majd silány eszmékért eladta maga is. Béna a hit, haldoklik a szeretet. Hol vannak a jó családok, iskolák, a magasan képzett civilek, írók, papok? „Kit küldjek?” „ki megy el?” Isten kérdezi, nála jelentkezzetek.