Galliai Szent Leonilla
Szent Leonilla
és vértanútársai
Mindnyájan Galliában
szenvedtek vértanúságot Marcus Aurelius keresztényüldözése alatt a II.
században. Leonilla idősebb korában lett keresztény. Egy alkalommal 3 fiú
unokája a bálványáldozatból származó húst vitt haza neki. A nagymama a húst a
kutyáknak dobta, és az éppen ott tartózkodó Benignus pap előtt kérte az
unokákat, hogy forduljanak el a bálványoktól és ismerjék meg az igaz Istent. A
három unoka: Szpeuszippusz, Eleuszippusz, Meleuszippusz, egy különös álom után
hajlottak nagyanyjuk szavára és megkeresztelkedtek. Összetörték a
bálványszobrokat és lebeszélték az embereket a bálványimádásról. Ezért
mindnyájukat megkínozták. Először fára feszítették, majd tűzben elégették őket,
de a tűz nem károsította meg szent testüket. A három unoka után Leonillát
karddal végezték ki. Jovilla akkor vallotta meg keresztény hitét, amikor látta a
többi vértanúk állhatatosságát. A hóhérok hajánál fogva Felfüggesztették és
sebesítették, aztán lefejezték. Szent Neón látta a vértanúk szenvedéseit és
leírta azokat. Az írást átadta Turvonnak, Jovilla férjének. Ő is megvallotta
keresztény hitét. Ezért addig ütötték, amíg vissza nem adta lelkét Istennek.
Szent Turvon nemsokára szintén vértanúságot szenvedett, követve az előbbi szent
vértanúkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése