SEZZEI SZENT KÁROLY
I. r.
(1613-1670)
Sezze-ben, egy Rómához közeli helységben
született egyszerű földműves szülőktől. Giancarlo* (ez volt a keresztneve)
szülein kívül nagyanyjának köszönheti, hogy jó vallásos nevelésben részesült.
Nagyanyja papnak szánta. Amikor az iskolában már írni-olvasni megtanult, egy
alkalommal kis figyelmetlensége miatt tanítója haragjában kegyetlenül elverte,
úgyhogy a fiú belebetegedett, több napon át beszélni sem tudott. Az iskolát
abba is kellett hagynia. Ezután pásztorkodott és mezei munkát végzett. Nagy
előhaladást tett az imaéletben s a természetben való tartózkodása Istenhez
vitte közelebb. 17 éves korában a Szűzanya tiszteletétől ihletve szüzességi
fogadalmat tett. Szívesen olvasta a szentek életét, nagy tisztelője volt Hortai
Szent Szalvátornak és más ferences szenteknek. 20 éves korában egy betegség
idején megfogadta, hogyha felgyógyul, ferences lesz. Meggyógyult, de még több
akadályt kellett legyőznie, hogy ígéretét beváltsa. 22 éves korában lépett be a
Ferenc-rendbe. Beöltözéskor a Cosimo nevet kapta, de egy év múlva, a
fogadalomtételkor nevét Carlora (Károly) változtatták. Novícius korában igen
kemény engedelmességi próbákat állt ki. Több kolostorban is tevékenykedett
különböző munkakörben. Legszívesebben sekrestyés volt. 1648. október egyik
reggelén Capo le Case Szent József templomában szentmise közben úrfelmutatáskor
a szentostyából fénysugár hatolt oldalába a szív tájékán és ott sebet ejtett.
Több éven át a. seb nyitott volt, de a szent kérésére behegedt. Így találták
halála után, amikor átöltöztették. De nemsokára a seb újra nyitottá lett,
hossza egy mutatóujjnyivá nőtt. Szentté avatásához ez a nyilvánvaló csoda is
hozzájárult, meg a többi csoda is, amit életében és halála után Isten az ő
közbenjárására művelt. Sokat betegeskedett, emiatt nem mehetett misszióba,
ahova pedig kérte magát. Amikor Rómában és Róma közelében élt, főpapok,
bíborosok felkeresték, tanácsát kérték. Maga a pápa, IX. Kelemen is tisztelte, többször
magához kérette. A szent megjövendölte a pápa közeli halála napját. Szentünk 57
éves korában halt meg, miután a szentségeket áhítattal felvette és az Úr Jézus
és a Szűzanya megjelenésében részesült. XXIII. János avatta szentté 1959-ben.
Részlet Szent Károly önéletrajzából.
„Imáimban önkéntelenül rátértem az Istenbe vetett bizalom gyakorlatára. Mint a kisgyermek, aki atyja oltalmára hagyatkozik és édesanyja ölében biztonságban tudja magát minden veszedelem ellen, úgy én is biztonságban érzem magam, de ügyelek arra, hogy kötelességeimet híven megtegyem.”
Részlet Szent Károly önéletrajzából.
„Imáimban önkéntelenül rátértem az Istenbe vetett bizalom gyakorlatára. Mint a kisgyermek, aki atyja oltalmára hagyatkozik és édesanyja ölében biztonságban tudja magát minden veszedelem ellen, úgy én is biztonságban érzem magam, de ügyelek arra, hogy kötelességeimet híven megtegyem.”
Imádság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése