Elmélkedés a Család évében CLXXVII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CLXXVII.



Sámuel királlyá keni Dávidot.



„Azt mondta azért az Úr Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, és gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt. Azt mondta erre Sámuel: Hogyan menjek? Hiszen meghallja Saul és megöl! Azt mondta erre az Úr: Vigyél magaddal egy borjút a csordából, és mondd: Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Izájt pedig hívd meg a véresáldozatra, és én majd értésedre adom, hogy mit cselekedj, és kend föl azt, akit majd mutatok neked. Úgy is cselekedett Sámuel, ahogy az Úr azt mondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, elcsodálkoztak a város vénei, és eléje mentek, és megkérdezték: Békés-e a jöveteled? Ő azt mondta: Békés! Azért jöttem, hogy véresáldozatot mutassak be az Úrnak. Tartsatok megszentelődést, és gyertek velem, hogy bemutassam a véresáldozatot. Megszentelődést tartatott tehát Izájjal s fiaival, és meghívta őket a véresáldozatra. Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje? Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, és termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti. Erre Izáj odahívta Aminádábot és őt vezette Sámuel elé. Ám ő azt mondta: Ezt sem válsztotta az Úr. Erre Izáj Simát vittem oda, de őróla is azt mondta: de őróla is azt mondta: Ezt sem választotta az Úr. Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak. Ezek közül nem választott az Úr! – Majd azt mondta Sámuel Izájnak: Ez az összes fiad? Ő azt felelte: Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti. Azt mondta erre Sámuel Izájnak: Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön. Érte küldött tehát és elhozatta. Vörös volt, szép szemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: Kelj fel, kend fel, mert ő az. Erre Sámuel vette az olajos szarut, s fölkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán fölkelt, és elment Ramatába”. (1Sám 16,1-23)