Bárcsak figyeltél volna parancsaimra.
2010.12.10. péntek
Neked ajánlom lelkemet.
Az emberi lelket jó felajánlani Istennek. A felajánlás lényegében a szabad akarat megnyilatkozása. Az ember értelmével megismer valami értéket, megmutatja az akaratnak, a szellemi vágyó tehetségnek. Ha az akarat mozdul, kívánatosnak tartja ama érték megszerzését, akkor elhatározza, hogy a megismert jót igyekszik megszerezni magának. Ha olyan nagy jóról van szó, amiért hosszú időre szívesen leköti magát az akarat, akkor fogadalmat tesz egy meghatározott időre, esetleg egész életére, örökre. Ilyen fogadalom, elkötelezettség a házasságkötés: mindent a házastársam boldogítására fogok tenni egész életemben. Amikor viszont az embertől Isten kér ilyen elkötelezettséget hosszabb időre, esetleg örökre, akkor nem emberi sorshoz köti magát az ember, hanem a végtelen jóakaratnak, aki nem téved és nem változik meg soha. Isten pedig nagyon értékeli az ilyen bizalmas felajánlkozást. Isten Fia isteni formájában is felajánlotta magát Atyjának: Látva az emberek keserű sorsát, hogy vétkezni tudtak az ősszülők és nyomukban minden ember ugyanúgy, de bűnétől senki megszabadulni nem tud a maga erejéből, ezért felajánlotta, hogy emberi alakot öltve, majd isteni és emberi akaratával vállalja azt a szolgálatot, amellyel minden embernek megszerezheti Istentől minden bűn bocsánatát. (Zsolt 40,7-9) Az egykor elvállalt küldetést utolsó megfontolással újra Atyja elé tárja, újra vállalja, és néhány órán belül végbe is viszi. Akit Isten ösztönöz hasonló felajánlásra, hogy magát, szabad akaratát, mindenét az Úr rendelkezésére bocsátja, hogy Isten felhasználhatja végtelen jósága szerint a szeretet céljaira, az megtiszteli Istent, megmutatja másoknak is, hogy ezt a felajánlkozást érdemes megtenni, mert a legbiztosabb utat választja, amelyen sem eltévedni, sem csalódni nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése