Tele lesz a föld az Úr ismeretével.
2010.12.05. vasárnap
Az egység két pólusa.
Az ember önmagában is kettős életet él: van anyagi testünk és szellemi lelkünk. Az anyagi test megkívánja a maga életének megfelelő gondoskodást. Rendelkezünk értelemmel és akarattal is. Ezek a szellemi folyamatokat végzik alapvetően természetünknek megfelelően, természetes síkon. Isten azonban annyira jó hozzánk, hogy kegyelmeivel felemel a maga életébe. Lelkéből nem részt ad, mert a szellemi lét nem darabolható, hanem a megszentelő kegyelem által beavat a maga életébe, és arra ad lehetőséget, hogy úgy tudjunk gondolkodni és érteni, ahogy ő látja a dolgokat. Ez gyakorlatilag a hitet jelenti. Az akaratunkat, pedig arra képesíti, hogy úgy tudjunk akarni, vagyis szeretni, mint Ő. Ebben a rövid elmélkedésben arra akarunk felfigyelni, hogy amíg a természetes síkon működik az értelmünk és akaratunk, az leköti szellemi erőinket, és vigyáznunk kell, hogy Istenatyánkkal és Fiával, Jézus Krisztussal megfelelő közösségben maradjunk. Ennek legegyszerűbb módja, hogy hosszabb vagy rövidebb imával megszakítjuk szellemünk természetes lekötöttségét, és tudatosan keressük a természetfeletti viszonyt. De arra is gondolhatunk, hogy ezeket a természetes szellemi kötődéseket is tudatosan felemeljük Istenhez azzal, hogy kérjük Urunkat, mutassa meg nekünk, itt és most, hogy tudnánk a mellénk rendeltek boldogítására fordítani erőinket. Kérjük hozzá Isten felemelő és segítő kegyelmeit. Így biztosan megmaradunk kétféle életünk pólusainak egységében. Amit ajánl az elmélkedő ajánlat, hogy ha netán időnként felborul természetes és természetfeletti szellemi életünk két pólusa között az egyensúly, mert napi munkánk úgy diktálja, akkor nemcsak az esti imával, hanem magával az éjszakai pihenéssel is visszatalálhatunk természetfölötti életünk forrásaihoz. A lélek sosem alszik. Ne álomra használja éjjel az erőit, hanem tudatosan adjuk át magunkat Teremtőnknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése