Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXI.
Jetró.
Amikor Mózes menekülni volt kénytelen, minél gyorsabban minél messzebbre kerülni, ez volt a cél. Így esett a választása a nagy pusztaságra, Mádiánra. Ezen a lakatlan homoktengeren próbált elbújni a fáraó haragja elől. Végre talált egy kutat, ott leült pihenni. Egyszer csak hét nagy lány érkezett a kúthoz. Tele merítették vízzel a hosszú itatókat, hogy jóllakott bárányaikat megitassák. Ám odarohantak a többi nyáj pásztorai, elzavarták a lányok nyáját, hogy kiitassák a vizet a saját birkáikkal. Mózes látta az erőszakosságot, felugrott, hátrább zavarta a nyájakat pásztorostul, megitatta a lányok nyáját. Így azok gyorsabban haza tudtak menni a nyájjal. Otthon apjuk, Jetró, csodálkozott a korai hazatérésen. Amikor megtudta lányaitól, hogy a sok férfi-pásztor milyen galádul bánik a védtelen lányokkal, visszaküldte őket, hogy hívják meg ebédre a lovagias idegent. Aztán meghívták, hogy amíg bujdosnia kell, szívesen látják vendégül. Mózes örült, hogy a család befogadja. Idővel feleségül vette Jetró, Mádián papja Cippóra nevű lányát. Negyen évig élt ott boldog házasságban. Elsőszülött fiát Gersánnak nevezte el, mondván: „Jövevény voltam idegen földön”. (Kiv 2,22) Negyven év múlva találkozott Istennel a lángoló, de el nem hamvadó csipkebokornál. Elhagyta hát a nyugodt pásztoréletet, és visszament Egyiptomba. Családja elfogadta döntését, hiszen vallásosak voltak. Amikor azonban meghallották, hogy Mózes milyen nagyszerűen végrehajtotta Istentől kapott megbízatását, és népével már a pusztában vándorol a Sínai hegy felé, és teljesül Istennek a csipkebokornál mondott ígérete: „Én veled leszek! Ez legyen a jel számodra, hogy én küldtelek: miután kivezetted népemet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni Istennek”, a Hóreb hegyén. (Kiv 3,12) Amikor tehát arra a vidékre ért Mózes Izrael fiaival, Jetró elhatározta, hogy felkeresi vejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése