Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXIV.
Moáb síkságán. A király prófétai átkot kér.
„1-1Azután elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik. Amikor pedig látta Bálák, Szefor fia mindazt, amit Izrael az amoritával cselekedett, s hogy igen félnek tőle a moabiták, s támadását kiállni nem tudnák, azt mondta Mádián a véneinek: Úgy eltöröl ez a nép mindenkit, aki határainkban lakik, mint ökör a füvet, amelyet tövig lerág. Ő volt abban az időben a király Moábban. Követeket küldött tehát a jövendőmondó Bálámhoz, Beor fiához, aki Ammon fiainak földjén, a folyóvíz mellett lakott, hogy hívják el s mondják neki: Íme, egy nép kijött Egyiptomból, ellepte ennek a földnek a színét, s letelepedett velem szemben. Gyere tehát, átkozd meg ezt, népet, mert erősebb nálam, akkor talán megverhetem valahogy, és kiűzhetem földemről: tudom ugyanis, hogy áldott, akit te megáldasz, s átkozott, akire te átkot szórsz. – Elmentek tehát Moáb vénei és Mádián vénei, kezükben a jövendölés díjával. Amikor aztán eljutottak Bálámhoz, s elmondták neki Bálák minden szavát, az így felelt: Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem. Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten s ezt mondta neki: Mit keresnek ezek az emberek nálad? Ő ezt felelte neki: Bálák, Szefor fia, a moabiták királya küldte őket hozzám ezzel az üzenettel: Íme, az a nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte e föld színét: gyere, s átkozd meg, akkor talán valahogy megküzdhetek vele, s elűzhetem. Azt mondta erre Isten Bálámnak: Ne menj el velük, s ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. Felkelt tehát reggel és azt mondta a fejedelmeknek: Menjetek földetekre, mert az Úr megtiltotta nekem, hogy veletek menjek. Visszatérek tehát a fejedelmek, s elmondták Báláknak: Nem akart Bálám eljönni mivelünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése