Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
CXXXVI.
Bálám első áldása.
A király szemére hányta Bálámnak, amint megérkeztek, hogy nagyon késedelmesen érkezett hozzá. Másnap aztán, „amikor megvirradt, felvezette Baál magaslataira, s ő meglátta a néptömeg szélét. Azt mondta ekkor Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, s készíts ide ugyanennyi fiatal bikát, és ugyanennyi kost. Miután ő megtette ezt Bálám szavai szerint, bemutattak közösen mindegyik oltáron egy bikát meg egy kost. Majd azt mondta Bálám Báláknak: Állj egy kissé egészen elégő áldozatod mellett, míg elmegyek, hátha találkozom az Úrral: akármit parancsol, majd elmondom neked. Amikor fölment egy kopár dombra, találkozott Istennel. Ekkor Bálám így szólt hozzá: A hét oltárt felállítottam, bikát és kost rajtuk bemutattam. Akkor az Úr ezt a szót adta Bálám szájába: Térj vissza Bálákhoz, és ezt és ezt mondd. Amikor visszatért, ott találta egészen elégő áldozatánál állva Bálákot, és a moabiták valamennyi fejedelmét. Erre elkezdte példázatát és ezt mondta: Hogy átkozzam meg, akit nem átkozott meg Isten? Miképp átkozzam el, akit nem átkoz el az Úr! A szirtek tetejéről látom. A halmokról szemlélem: Külön fog lakni e nép s a nemzetek közé nem számítja magát. Ki számlálhatná meg Jákob porát s tudná Izrael ivadékának számát? Bár halnék meg én az igazak halálával s olyan lenne végem, mint amilyen az övék”. (Szám 22,41-23,10) –Bálák rémülten hallgatja, hogy Bálám átok helyett áldást oszt Izraelre. Amikor ezért tiltakozik, Bálám csak ennyit mond: Így parancsolta az Úr!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése