Lerini Szent Vince hitvalló

Sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába.



2011.05.24. kedd



Mit jelent az, hogy a házasság szentség? Azt jelenti, hogy kegyelemközvetítő eszköz, amelyet Jézus Krisztus rendelt a házastársak boldogságának biztosítására. Amikor Jézus magyarázta, hogy Isten kezdettől férfinak és nőnek teremtette az embert, minden férfinak és minden nőnek a melléje való, boldogságát feltétlenül szolgáló és biztosító házastársat rendelt, a szív és ész segítségével a helyes párválasztást nemcsak lehetővé tette, hanem biztosította is. Erre vonatkozott Ádám felkiáltása, amikor Isten reggel eléje vezette a második embert: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiból vétetett”. (Ter 2,23) Isten megmondta Ádámnak, mielőtt elaludt, hogy álmában észre sem veszi, hogy kiemel oldalából egy bordapárt, és azt alkotja ugyanúgy embertestté, ahogyan az ő testét megalkotta a föld porából? A Szentírás erről mit sem szól. Azt viszont elmondja, hogy amikor Ádámnak bemutatta az összes állatot, Ádám nevet is adott mindegyiknek, vagyis birtokába vette valamennyit, de öröme nem volt teljes, mert „az embernek nem akadt magához illő segítője”. (2,20) Isten ezt a hiányérzetet készakarva idézte elő a férfiban: „Azt mondta továbbá az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” (2,18) Ebben a történetben tulajdonképpen a világ összes párját kereső legénye benne él. Lehet akármije, az akármiből hegységnyi bőség, ha nem találja meg a párját, örökké benne jajong a szívében az isteni megállapítás: „Nem jó, hogy az ember egyedül van!” Minden legény, ha vőlegény lesz, ha komolyan kereste, megfigyelte, imádsággal Istentől is tudakolta, és meg is találta a magához illő, élete boldogságát egész lényével ígérő mátkáját, majd a bőréből ugrik ki, mint Ádám egykoron: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!”. Az utolsó mondat magyarul nem sokat ad vissza az eredeti héber szójátékból: Legyen a neve ísa, mert az ís-ből vétetett.