Jézus egyszer smindenkorra önmagát adta áldozatul.
2011.01.20. csütörtök
Egyenlő méltóság, közös feladat.
A héten Egyházunk vezetői és hívei az elszakadt keresztények egységéért imádkoznak. Erre azért volt és egyelőre marad is szükség, mert az emberi természet önzése miatt versengések, hántások fordulnak elő még Isten gyermekei között is. Az ősök bűnei miatt szenved most már idült betegségben Krisztus közössége. Jó lenne ezt a bajt orvosolni, de ugyanígy a bajok gyökerét, a féltékenységet, az önzést a tökéletes szeretet gyakorlásával örökre kiirtani. Egyik nagyreményű noviciusunk azért vetette le a ferences habitust és ment egyházmegyés kispapnak, mert a rendben igen nehéz az előrelépést kivárni, de ha főnök lesz valaki, három év múltán megint egyszerű páterként folytathatja életét. Igen sajnáltam, mert bíztam benne. Remélem, beteljesültek álmai. De mindenkinek ajánlom, hogy jobban értse meg ennél: az emberi küldetéseket Isten öröktől fogva kijelölte, és nem attól függ az ember boldogsága, hogy milyen küldetést kapott, hanem kizárólag attól, hogy Istentől kapott beosztását mennyire tudja elfogadni, és azok javára fordítani minden tettét, akikhez küldetett. Dávidot, a legényt felöltöztették a hatalmas termetű Saul király páncéljába. Orron esett benne. Amit akkor tennie kellett, az óriás filiszteust, Góliátot legyőzni párviadalban, egy szál parittyával és egyetlen kaviccsal vitte végbe. Vianney Szent János szerény értelmi képességei mellé kapta a papi hivatást. Alázattal elfogadta és adta önmagát, de azt egészen. Túltett alázattal igen sok tehetséges papon a kegyelemosztásban, mert azon a helyen állt és dolgozott, amit Isten szánt részére Az örök jutalom pedig kizárólag attól függ, ki mennyire önzetlenül adja oda mindenét mások boldogítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése