Isten Fia szenvedéseiből tanulta meg az engedelmességet.
2011.01.17. hétfő
Az ökumenikus mozgalom lelke.
Az ökumenikus mozgalomban a katolikus Egyház is részt vállal. Nem mi szakadtunk el a többi keresztény közösségtől, de lehettek, sőt bizonyosan tudható, hogy voltak is hibáink, mulasztásaink nekünk is. A keleti egyházszakadás (1054) elkerülhető lett volna, ha a pápai követek nagyobb türelemmel fogadják Konstantinápoly képviselőinek állásfoglalását a Római Birodalom keleti és nyugati része között húzódó határ végleges megállapításában. A birodalom nyugati része mér a VI. században megszűnt, tehát nem politikai hanem egyházi fennhatósági kérdésről volt szó. Felesleges volt olyan gyorsan letenni a Hagia Sophia oltárára a kiközösítő bullát, amelyet azonnal hasonló kiközösítéssel viszonoztak a bizánciak. Az időközben csak tovább mérgesedett helyzetet mind a mai napig nem sikerült kijavítani. A nagy nyugati egyházszakadás (evangélikus, református, unitárius, anglikán) 1517-el rögzíthető kezdettel több türelmet kapott katolikus részről, az ő követelésükre indult el a reformerek nehézségeit tárgyaló Tridenti zsinat. Erre meghívást kaptak az érintettek is, részt vehettek volna a tárgyalásokon, de nem mentek el. Azóta a szakadások ténylegesen elválasztanak bennünket. Az Ökumené nálunk húsz év óta vett lendületet. A szeretet egységére eljutottunk, állapította meg egy református lelkész kolléga, de tovább lépni nem tudunk. Sokat kell imádkozni a kegyelemosztó Istenhez, hogy ő adja világosságát és erejét, főként pedig alázatot és testvéri szeretetet mindnyájunk szívébe, hogy a tárgyalásokon ne a magunk igazát keressük, hanem Jézus Krisztusét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése