A hozzád való hűségem nem szűnik meg - mondja könyörülő Urad.
2010.12.16. csütörtök
Mindenki számára érthető nyelvezet.
Amikor a Központi Szeminárium kispapja lettem, énektanárunk a százhuszonhat kispapot maga elé rendelte, és többek között mindenkinek meghallgatta az énekét. Csak azt válogatta be az énekkarba, akit megfelelő hallású és hangú kispapnak minősíthetett. Urunk, Jézus Krisztus a tanítványokat nem így válogatta ki. Igaz, Ő belelátott mindenki lelkébe. Még azt sem ellenőrizte, hogy legalább az ószövetségi hittanból van-e megfelelő előképzettségük, még kevésbé tartott artikulációs ellenőrzést, megfelelő hanganyag-próbát.Ő nevelte tanítványait, majd rábízta irányításukat a Szentlélekre. Utódai, a püspökök és a szemináriumi nevelők. különösképpen a mostani lehetőségek között, nehezen tudják biztosítani a megfelelő szellemi szintet és a fizikai képességeket, amelyek a jövendő szolgálathoz nagyon fontosak. Az egyik fontos követelményről, a prédikálás mikéntje. Jézus a tanítást parancsolta meg. Nekünk tehát ez parancs, hogy a szentbeszédben tanítanunk kell a híveket. Mire? Az Isten szavára. Ez komoly parancs. Az Egyház előírja, hogy a szentmisében milyen szentírási részleteket kell felolvasnunk. Ezzel akarja biztosítani, hogy az egész kinyilatkoztatást ismerjék meg a hívek is, és minden igazság kellőképp legyen magyarázva. Bele kell állítani a kor és a hely kereteibe. Nem szabad úgy levegőben lebegtetni, mint a meséket: Hol volt, hol nem volt. A teológia és történelem nehezebb részeit is őszintén és megalapozottan kell előadnunk, hogy hallgatóinkban se maradjanak kételyek, és meg tudják védeni a kinyilatkoztatás tényeit, Egyházunk tanítását a rosszakaratú kritikák ellen. A legkisebbeknek is a tiszta igazságot kell tanítanunk, amilyen szinten igazán megértik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése