Nem távozott el Júdából a jogar.
2010.12.17. péntek
A tetteiben boldog ember.
A teremtés célja a boldogság. Végső cél az ember számára a tökéletes boldogság. Ennek az utóbbinak értelme:Minden jót egyszerre birtokolni, és biztos lenni abban, hogy ezt az állapotot el sem veszthetem. Isten a teremtményeket pazar bőségben és szépségben teremtette. Gondoljunk a virágos rétre. Megszámlálhatatlan fajta virág a tavaszi réten: színek, illatok pazar bőségben. Élvezettel, mondhatnánk boldogan szemléli az ember, aki általában néhány fajta és mennyiség birtokosa. Eme bőségtől boldog? „Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? Hír? Gyönyör? A telhetetlen elmerülhet bene, S nem fogj tudni, hogy van szívöröm. Ki virágot akar, nem hord rózsaberket, A látni vágyó napba nem tekint. Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget, Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek, Egész világ nem a mi birtokunk. Amennyit a szív felfoghat önmagába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk”. (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz) Sem a szép mérhetetlensége nem tesz boldoggá senkit, sem a földi szépség nem birtokolható örökké.
Más a helyzet az örökkévalósággal. Ott minden együtt van, ami boldogítani képes az üdvözült embert. Semmi nem hervad, nem megy tönkre, meg nem unhatóan változatos. Annyit birtokol belőlük mindenki, amennyire rászolgált a földi önzetlen szeretetszolgálattal. S mindez örökké tart. Maga a szépség teljessége, az Isten, Ő is a mienk: szemmel, füllel, értelmünkkel, akaratunkkal birtokoljuk, amennyire rászolgáltunk erre a földön.Ez a földi rászolgálás jelenik meg Szent Jakab apostol levelében a tükörbenézés hasonlattal. Két eshetőséget említ: az egyik: belenézés felületesen, érdektelenül, aztán tovább megy és el is felejti rögtön, mit látott. A másik beletekint szabadon, komolyan megnézi, amit a tükör mutat, elmélyül benne és teljesíti a tudomásul vett feladatot. Mire céloz az apostol? Amit már régebben fejtegettem én is: Isten elkészítette öröktől fogva minden ember élettervét. Ez a tükör, amibe naponta, esetleg többször is bele kell néznünk: Az állapotbeli kötelességeinken kívül mit kíván tőlem Uram, hogy megtegyem itt és most? Aki unottan, érdektelenül rápillant, aztán önmagával eltelve megy tovább, az nem látott semmit. Annak nem mondott semmit a kép. Nem látja meg és nem is teszi meg, amit Isten elvárna tőle a saját örök boldogsága érdekében. Aki viszont érdeklődve, tudatosan tanulmányozza, vállalja a napi külön feladatot, aztán ezért semmi viszonzást nem követel itt az életben, tehát csak más boldogítása érdekében teljesíti a meglátott jót, az boldog lesz tetteiben, mert Isten eme jótetteknek megfelelően utalja ki egy egész örökkévalóságra az értük járó jutalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése