„Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök
időkre otthon van az nála. A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő
napjait ki vehetné számba? Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger
mélységét ki tudná megmérni? Minden más dolognál előbb teremtette a
bölcsességet, öröktől fogva az okosságot” (1,1-4)
Sirák fia, Jézus érdekes módon vezeti rá a kíváncsi emberi értelmet a nagy kérdésre: a kutató emberi észnek ereje sincs felmérni a kész művet. Hogy van akkor a teremtő Istennek biztonsága arra, hogy amit teremt, az a céljának megfelel? Hogy éri el biztonságosan a célját? Mennyi víz legyen a patakokban, folyókban, folyamokban, tavakban és tengerekben? És mennyi homokszem kell a partokra? A szentíró így adja meg a választ: „Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot” Az ember embermódon gondolkodik még a legnagyobb titkokról is: Isten nem teremtette a bölcsességet és az okosságot, hanem az isteni lényeg az öröktől fogva bölcs is, okos is, mégpedig végtelen formában. Az Atya ezt a maga erejéből birtokolja öröktől fogva. A teremtés előtt isteni szüléssel szülte egyszülött Fiát, és ekkor ajándékozta oda neki ezt a végtelen nagy, mindentudó, mindenható isteni természetet, Ő pedig azonnal visszaajándékozta Atyjának, majd egyetlen leheléssel ajándékozták a kettőjüktől származó Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek. Ő pedig ugyanígy ajándékozta vissza kettejüknek. És ez a helyes ismeret kell, hogy minden hívőben ott éljen: A bölcsesség tehát mindhárom Isteni Személyé, és azt jelenti, hogy mindhárom isteni Személy, mindenben pontosan tudja hogyan éri el tökéletesen a célját a teremtés minden ízében. Az okosság erénye pedig azt jelenti,hogy egyformán tudják, hogy a bölcs cselekvés első mozzanata pontosan mi legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése