Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLII.
Jákob családja gazdagodik és haza készül.
Jákob nagyon ügyesen gondozta apósa nyájait. Amikor azonban már tizenegy fia volt, úgy vélte, haza kellene mennie. Apja áldása nyomán Isten neki és családjának adja majd azt a földet, amelyen Ábrahám is csak bérelte a füvet, ugyanígy tett Izsák is. Isten még Ábrahámnak ígérte meg, hogy amint az ott lakó népek bűnös sorsa betelik, megérnek a büntetésre, addig Jákob népe megerősödik. Akkor „neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz. Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek”. (Ter 17,8) Ahhoz azonban anyagilag is meg kell erősödnie, mert nagy a család, és a tekintély alapja is a lábas jószág. „Jákob tehát így szólt Lábánhoz: Bocsáss el engem, hadd térjek vissza hazámba és földemre. Add ide feleségeimet és gyermekeimet, akikért szolgáltam neked, hadd menjek! Hiszen ismered a szolgálat feltételeit, amellyel szolgáltam neked. Lábán azt mondta neki: Bárcsak kegyelmet találnék a szemedben! Jóslatból tudom, hogy miattad áldott meg engem az Isten. Határozd meg béredet, amelyet adnom kell neked!” (Ter 30,25-28) Megegyeztek abban, hogy a születő bárányok közül Jákobé lesz a pöttyös bárány és a foltos kecske. Majd idővel fordítottak, mert Lábán úgy látta, a pöttyösök szaporábbak. Jákob aztán csellel is besegített: félig hántolt zöld vesszőket rakott az itató vályukba, hogy az anyajuhok azokat lássák, amíg isznak, és szüljenek tarka bárányokat.(40-43) Ilyen ügyeskedéssel gyorsan szaporodott az állatállománya. Jól kigondolta távozása tervét és felkészült rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése