Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XLV.
Jákob békülni készül Ézsaúval.
Amikor Lábán rokonságával utolérte és ellenőrizte Jákob poggyászait, majd Ráchel ügyes trükkel kijátszotta apját, rádöbbent az egyetlen fontos szempontra: „A lányok lányaim, a fiuk fiaim, a nyájak a nyájaim, és minden, amit itt látsz, az enyém; a lányaim ellen mit tehetek? és az ő fiaik ellen, akiket szültek? Gyere tehát, és kössünk szövetséget, s szolgáljon az tanúul közöttem és közötted!” (Ter 31,43-44) Gileád friss kőhalmán jóízű lakomával megszentelték a család békéjét. „Amikor aztán Lábán reggel felkelt, megcsókolta fiait és lányait, megáldotta őket és visszatért lakóhelyére”. (32,1)Jákob ugyan nagyon félt apósa leleményes gondolkodásától, de Istennek köszönte, hogy így az igazán izgalmas találkozásra a bátyjával, Ézsauval, és a vele való kibékülés nagyobb reményével folytathatta útját. „Egyszer csak szembejöttek vele Isten angyalai. Amikor meglátta őket így szólt: Isten tábora ez! Elnevezte tehát azt a helyet Mahanaimnak, azaz két tábornak. Majd követeket küldött maga előtt Ézsauhoz, a bátyjához Szeír földjére, Edom vidékére. Megparancsolta nekik: Így szóljatok uramhoz, Ézsauhoz: Ezt üzeni szolgád, Jákob: Lábánnál tartózkodtam, nála voltam mindmáig. Van marhám, szamaram, juhom, rabszolgám és szolgálóm: most pedig követséget küldök uramhoz, hogy kegyelmet találjak színed előtt”. (2-6) Azok visszatérve elmondták, hogy Ézsau Jákob elé jön négyszáz emberrel. Jákob ettől megrémült. Kettéosztotta mindenét, hogy ha Ézsau egyik táborára rálel és dühében szétveri, meneküljön meg a másik. Utána így szólt: „Atyámnak, Ábrahámnak Istene, és atyámnak, Izsáknak Istene. Uram, aki azt mondtad nekem: Térj vissza földedre, születésed helyére, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok mindarra az irgalomra és hűségre, amelyet szolgáddal műveltél! Egy szál botommal keltem át a Jordánon, és két táborral jövök vissza most. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak kezéből. mert igen félek tőle! Ha eljön, nehogy meg- találjon ölni anyát és gyermeket egyaránt. Te azt mondtad, hogy jót teszel velem, és oly bőségessé teszed utódomat, mint a tenger homokja, amelyet sokasága miatt megszámlálni nem lehet”.(10-13) Buzgó imája után elaludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése