Az Eucharisztia
ünneplése 22.
Sztankó Attila liturgikus jegyzetét
olvashatják.
A test étel, a vér ital: Krisztus mégis teljes
marad mindkét szín alatt. A
szekvencia tizennegyedik versszaka és a soron következő két versszak folytatja
az előző gondolatmenetet, kifejezésre juttatva az Egyház hitét, miszerint az
egész Krisztus jelen van az Eucharisztia bármely színe alatt. Ami a verses
formában kifejezésre jut, az korábban a konstanzi zsinaton is megfogalmazást
nyert Wyclif János tévedéseihez kapcsolódóan, és Szent Tamás Summa
Theologica IIIq77a1–2 révén nyert kifejtést, majd később a trienti zsinaton
kapott határozott alakot (DH 1636; 1651–1653).
Az eucharisztikus kenyér és
bor járulékai, illetve látszatai alatt Krisztus jelen van a maga feltámadott
teljes egészében (test, vér, lélek és istenség). Az átváltoztatás szavai –
amelyek a szent Eucharisztia formáját alkotják – valóban az élő Krisztust, az
Isten és ember jelenlétét hozzák a kenyérbe és a borba. Az átváltoztatás szavai
nyomán – „ez az én testem” – Krisztus élő testének valóságos és
tényleges jelenlétét tapasztalhatjuk. Ennél fogva beszélhetünk vérének és
lelkének, de istenségének jelenlétéről is, amelyet a test hordoz és magában
foglal. Azon szavak, miszerint „ez az én vérem kelyhe” – valóságosan
jelenvalóvá teszik számunkra Krisztus vérét. Ez Krisztus élő és
éltető vére. Ennél fogva a vér jelen van testében a lélekkel és az
istenséggel, amelyet a test magában foglal. Végül Szent Tamás következtetései
kimondják: minthogy Krisztus embersége az Ige személyével egyesülten alkot egy
lényegi alakot, ezért mondhatjuk, hogy az egész Krisztus jelen van a kenyér és
a bor színei alatt, és mindkettőben együtt. Ezért mindkét dolog (a kenyér
és a bor) valójában egységet alkotnak (unitas).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése