NAGYPÉNTEK

FERIA SEXTA IN PARASCEVA

 - NAGYPÉNTEK
Az Oltáriszentség szerzése nagy ünnep. 

A szenvedésre készülő Jézustól kapta az Egyháza (Mt 16,18) Az Ószövetség 1280 évig tartó szigorú ünneplését ünnepélyesen kellett befejezni. Azon a bárány-áldozaton, amely a zsidó családok körében zajlott, csak körülmetéltek vehettek részt és csak az Egyiptomból, a szolgaság házából való kimenekülés ünneplése történt. Az utolsó vacsorán Jézus az igazi áldozati Bárány, akit előfutára, Keresztelő János így mutatott be működése kezdetén: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29b) Az egyik nagy tekintélyű keresztény egyházatya ezt a fontos tényt magyarázza a nehezen hívő zsidóknak: Azt hittétek, hogy az ószövetségi papság megalapításakor elrendelt állatáldozatok: marhák, kecskék és bárányok feláldozása tisztára tudja mosni az értelmes emberek lelkét a bűnöktől? A Fiúisten azért lett emberré, hogy testvérünkké válva jogosan vállalhassa magára összes testvére minden bűnét, és azért adta át magát ellenségei kezébe az Olajfák hegyén (Jn 10,17-18) „Azért szeret az Atya, mert odaadom, az életemet hogy majd újra visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától. Jézus nagycsütörtök este ezeket mondta: „Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek”(Lk 22,15) A sült bárány és kovásztalan kenyér fogyasztása után így folytatta:„Ez az én testem, amelyet értetek adok”(19) És a harmadik kehely borra ezeket mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak” Ezzel Jézus lezárta az Ószövetséget, megalapította az Újat. Mindezt az akkor érvényes időszámítás szerint már nagypénteken. A kereszténység már nagypéntek nulla órától számítja a pénteket. Talán ez is befolyásolja a nagypénteki liturgiát: Jézus áldozatát nem ismételjük meg soha többé, csak az egykor megtörténtet az Úr parancsa szerint „jelenvalóvá tesszük” Fiatal koromban a szertartás alatt áldoztatás nem volt, csak a haldoklóknak adtuk meg a Szent Útravalót. A nagypénteki liturgia csendes gyásszal, arcra borulással kezdődik, ezt követi az igeliturgia. Mindegyik előírt részt teljes terjedelmében el kell olvasni. Az első olvasmánynál (Iz 52,13-53,12) elmélkedhetünk arról, hogy Jézus gyermekkortól kezdve, hogy vált tizennyolc éven át kemény munkával edzetté, a szenvedés pedig hogy törte meg az edzett férfitestet: mindezt értünk viselte el. A Szentleckében elmélkedhetünk arról, hogy a sátán hogy kísértette meg Jézust, aki a szenvedésből engedelmességet tanult. Kövessük ebben! Az evangélium mindig Szent János írásából hangzik el. Ő ott állt a kereszt mellett Jézus Anyjával, Máriával együtt. Igaz, a hite megtört a szenvedések láttán, de Mária Magdolna híradása után az elsők között volt, akik megtértek, amikor az összehajtogatott halotti ruhákat látta a sírban: „Látta és hitt” (Jn 20,8)  Az egyetemes könyörgések az ősi módon hangzanak el: Az Egyházért, a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidókért,azokért, akik nem hisznek Krisztusban, azokért, akik nem hisznek Istenben, a világi vezetőkért, a szenvedőkért. Mivel a zsidók hitetlensége miatt Jézus ott hagyta őket a templomban, nagyböjtben letakarják a feszületeken Jézus szobrát. A Szentmisében ünnepélyesen, három megállással énekelve bontja le a leplet a feszületről a pap felmutatva a Megfeszítettet: „íme, a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága. Jöjjetek hát, keresztények, hódolattal hajtsunk térdet, Üdvöz légy, szent keresztfa!”Az utolsó megállás az oltár előtt történik. A hívek sorban a feszület elé járulnak: megcsókolt ujjukkal érintik Jézus lábát. Ezek után a papság és az asszisztencia az oltárra helyezik az áldoztató kelyhet, és az áldozáshoz járulók magunkhoz veszik az értünk halt Úr testét.