Pünkösdre várva 42.

Pünkösdre várva

Isten azért teremtette a világot, hogy végtelen szeretetét ne csak a Második és a Harmadik Isteni Személlyel ossza meg. Velük közölhette, odaajándékozhatta nekik a végtelen okos (mindentudó) és végtelenül hatalmas (mindenható) isteni természetet. Mint láttuk, tovább akarta bővíteni a megajándékozottak körét, mert a végtelen atyai szeretet a nem-létezőknek létet akart adni, hogy örök boldogságába, a nekik készített mennyországba gyűjthesse őket.(Mt 25,34) Ez az örök, az egyetlen csodálatos, atyai szeretet. Ezt a szeretetet akarta megmutatni a történelem minden emberének. Ezért emelte ki az általános ördögimádó tömegből Ábrahámot  és ígérte meg neki: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3c) Ezt a jövőt először azzal mutatta meg, hogy megengedte négy királynak, hogy legyőzzön öt királyt (Szodomát és szövetségeseit,Ter 14,1-11) Majd Ábrahámot ezek ellen hadba szólította, és 318 szolgájával és Isten segítségével) legyőzte  a négy királyt, kiszabadította a szodomaiakkal együtt fogságba esett unokaöccsét. Mint győztest várta és megáldotta Sálem királya és a Magasságbeli főpapja, Melkizedek. A magával hozott kenyeret és bort áldozta fel az igaz Istennek, akit már Ábrahám is imádott. Ezzel jelezte az Úr, hogy az egész emberi nemet az Ő szolgája, Egyszülött Fia váltja majd meg a sátán uralma alól. A prófétákat informáló Szentlélek Dávid királynak mondja el ezt ezer évvel Ábrahám után: „Azt mondja az Úr az én Uramnak: Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint . (Zsolt 110,1-4) Dávid után 2-3 évszázaddal Izajás próféta mondja Acház nevű utódjának: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a Szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,13-14)