Évközi 29. hét csütörtökje

Évközi 29. hét csütörtökje

„Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre”. 

Pál apostol nagyon jól tudta, hogy addig, amíg valaki a bűn szolgálatában áll, addig nem is érzi, hogy milyen szégyenletes állapotban él. Teszi a rosszat magától értődően, mint amikor a rabszolgának eszébe sem jut, hogy mást gondoljon, vagy cselekedjék, mint amit a gazdája parancsolt neki. Pál kemény farizeusi fegyelemben élte le fiatalságát, de hallott olyanokról, akik Isten parancsait sorozatosan megszegték, és észre sem vették, hogy mások, talán a bűntársaik is milyen mélyen megvetették őket. Ha mástól nem, magától Mária Magdolnától hallhatta, hogy milyen könnyelműen vétett Isten hatodik parancsa ellen. Mások csak így beszéltek róla a városban: a bűnös nő. Mindenki megvetette. Valószínűleg olyanok is ültek ott Simon farizeus házában, az ebédlőben, akik kihasználták feltűnő szépségét. Egyszer egy szép napon beállt a tömegbe, mert hallott Jézusról, és szerette volna hallani, mit tud mondani neki? Ostorozza szavaival, vagy elítéli? Jézus pedig azt tanította: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok s terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat találtok lelketeknek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28-30) Jézus csodálatos egyénisége, sugárzó tisztasága megragadta a szívét. Megtudta, hogy Simon farizeus meg hívta ebédre. Belopakodott a vendégek között, és amikor meglátta Jézust, bűnös szívén könnyíteni kívánt: könnyeivel mosta meg Jézus lábát, hajával törölte szárazra, csókolgatta és megkente kenettel. Az asztalnál ülők megbotránkozta ezen, hogy Jézus mindezt elviseli. Jézus pedig kioktatta a házigazdát, hogy mindezt a kedvességet elmulasztotta a vendégfogadásnál és az asszony pedig pótolta. Nyilván azért szereti őt, mert sok bűnét megbocsátotta. Akinek pedig kevesebb a bűne, az a mennyei küldöttet kevésbé szereti. Aztán pedig „így szólt az asszonyhoz: A hited megszabadított téged, menj békével”. (Lk 7,5) Mária Magdolna pedig soha többé nem hagyta el Jézust. Őt is ott találjuk azok között a gazdag asszonyok között, akik követték Jézust, és a vagyonukból szolgáltak neki és apostolainak. (Lk 8,2) Pál apostol mindezt jól tudta. Azért biztat szigorú erkölcsi prédikációja folytatásaként: „Emberi módon fejezem ki magam testetek gyarlósága miatt: Ahogyan ugyanis egykor átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok most az igazság szolgálatára a megszentelődés végett. Mert amíg a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok ugyan az igazsággal szemben, de milyen gyümölcsét kaptátok akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. Most azonban, miután felszabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre, aminek a vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelme azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”. (Róm 6,19-23)