Az Irgalmasság Szent Éve 305.

Ekkor a vének közül az egyik megszólított

„Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? Így válaszoltam: Te tudod, uram. Ezek a nagy szorongatásból jöttek, magyarázta meg, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon ülő közöttük lakozik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem más fajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti és élő vizek forrásához tereli őket az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet” (Jel 7,13-17)  Az eljövendő elszámoltatás idejében elcsitul majd minden lárma, amit a gőg, a feltűnni vágyás okozott. Az emberi szív dobogása mindenkinek csak a saját sorsát jajongja: Három és félezer éve Isten meghirdette választott népének a Sás-tenger partján:  „Az Úr így szólt Mózeshez: Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak! Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánatok fut, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain. Akkor az   Isten angyala, aki az Izraeliták csapata előtt járt, megváltoztatta helyét, és mögéjük vonult. A felhőoszlop eljött előlük, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett le. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz. Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszautasította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a tűz és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen. Az Úr pedig így szólt Mózeshez: Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra. Mózes kinyújtotta a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat, és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal. Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az ő szolgájában” (Kiv 14,15-31) Úgy engedi sejteni az Úr, hogy az ószövetségi választott néphez vezérnek küldött Mózes küldetése (Kr.e.1250-1210) és a Megváltó Jézus Krisztus Édesanyjának, a Boldogságos Szűzanyának, a Világ Királynőjének, Magyarok Nagyboldogasszonyának mennyei nagyköveti küldetése La Salette,1846, Lourdes, 1854, Fatima, 1917, Garabandal, 1961-1965 fontos rokonságban áll egymással.