Fogadjuk be a testvéreket, hogy munkatársai legyünk az igazságnak.
2010.11.14. szombat
Szolgálat, nem hatalom
Az elmélkedés forrása az utolsó vacsora keretében történt lábmosás. A zsidóknál a vendéget mindjárt érkezésekor köszöntötte a házigazda egy szakáll-csókkal, megkente a homlokát csepp olajjal. Aztán leültette ott, az előtérben, és a szolga hozta a lábmosáshoz a vizet. A vendég saruját lehúzta, lekefélte, a lábát pedig megmosta. Ezt a szolgai munkát most a házigazda tisztét ellátó Jézus vállalta magára. Péter nagyon jól érzékelte, hogy ez valami nagyon különleges állapot, ezért nem akarta engedni, hogy a Mester az ő lábát mossa meg..Az Úr leendő helytartóját oktatja: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” (Jn 13,7) Amikor pedig végzett a tanítványok lábának megmosásával, akkor megmagyarázta cselekvése okát: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.. Mert példát adtam nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy tegyétek”. (12-15) Mivel ez a lábmosás és annak mélyebb oka megnyilvánult, az apostolok már részesültek az igehirdetés, beteggyógyítás és ördögűzés hatalmából. A feltámadás után újra nagy hatalmat nyertek: a bűnbocsánatra kaptak felhatalmazást. Tehát előbb kaptak hatalmat, aztán a szolgai munkára nyertek felszólítást. A kispapok ugyan végeznek sokféle szolgálatot, de azután következik a papszentelés, a lelki hatalmak átadása. A tisztelendő úrból főtisztelendő válik, majd egyre több hatalom. Nem szabad elfelednie egyetlen papnak sem, hogy a hatalmat Jézus azért adta, hogy szolgáljuk vele a ránk bízottak lelki üdvét. Teljesen igaza van, mint minden más egyébben Szentséges atyánknak: aki ezt nem érti, főként ha nem is akarja megérteni, az ne legyen pap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése