Évközi 14. hét szerda
Jézus
missziós parancsát nem úgy kell teljesítenünk, hogy szent propagandát
folytatunk, hanem úgy, hogy mindenekelőtt őhozzá megyünk, amikor magához hív
bennünket. Mindennap, újra és újra szólít a Szentírás szavai által, és csak
akkor mondhatjuk, hogy készek vagyunk a küldetésre, ha előbb ennek a hívásnak
engedelmeskedtünk. És mielőtt megkapnánk Jézustól a hatalmat a tisztátalan
szellemek kiűzésére és a betegségek meggyógyítására, előbb nekünk kell
megtisztulnunk tisztátalanságunktól és meggyógyulnunk betegségünkből.
Minden
okunk megvan rá, hogy félelemmel boruljunk arcra előtte, mint József előtt
testvérei, nem csupán nagy hatalma miatt, hanem mert bűnösök vagyunk. Mert a
Jézussal való találkozás szembesít azzal, mennyi irigység, féltékenység, harag,
gyilkos indulat lakik bennünk. Akárcsak József testvéreire, ránk is
ránktelepszik a bűntudat, és mi sem ismerjük fel Jézusban a mi testvérünket. Ő
azonban nem beszél keményen velünk, nem fél attól, hogy kiesik a szerepéből, ha
elárulja gyöngédségét, nem fordul el és nem rejti el arcát előlünk, hanem ránk
tekint, mint Péterre a főpap udvarán... Jézusban valóban testvérré válni és ezt
a testvériséget jelként felmutatni – ez lehet az Egyház leghatékonyabb üzenete
a harmadik évezredben. Erre éhezik legjobban a kereszténységében
megfogyatkozott és megvénült Magyarország és Európa.
Urunk, Jézus, tedd készségessé szívünket, hogy
nap mint nap megújítsuk és elmélyítsük magunkban a Hozzád való tartozás
tudatát, s így alkalmassá váljunk a mennyek országáról szóló örömhír
továbbadására. Add, hogy Általad közösségben legyünk mindazokkal, akiket velünk
együtt küldesz, s lemondva mindenfajta emberi hatalomról a Te szereteted
hatalmával induljunk útnak, s amerre csak járunk, beköszöntsön a mennyek
országa, az Isten és ember felbonthatatlan szeretetközössége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése