Ferenc pápa Úrangyala imádsága: Hirdessük mindenkinek, hogy Isten szeret bennünket
Vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében
Ferenc pápa arra buzdította a híveket, hogy imádkozzanak nyitott szívvel: az Úr
küldjön misszionáriusokat a világba. Krisztus tanítványainak küldetése, hogy
hirdessék minden népnek az Evangéliumot, tanúságot téve róla.
A
hetvenkét tanítvány szétküldése előrevetíti az egyház küldetését, amelynek
teljesítéséhez Jézus pontos utasításokat ad. A misszió az imán alapul, békét és
gyógyulást hoz, elpusztíthatatlan örömet ébreszt, mert nevünk „föl van jegyezve
a mennyben”, Isten szívében – fejtette ki Ferenc pápa, a következő szavakkal
kezdve elmélkedését:
A mai
evangéliumi szakasz (vö. Lk 10,1-12.17-20) arról szól, hogy Jézus a
tizenkét apostolon kívül még hetvenkét tanítványt is meghív és misszióba küldi
őket. A hetvenkettes szám valószínű minden nemzetet jelképez. A Teremtés könyve
ugyanis hetvenkét különböző nemzetet említ (vö. 10,1-32). Ezzel előrevetíti az
egyház küldetését, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek. A hetvenkét
tanítványnak Jézus ezt mondja: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek
az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába”.
A keresztény ima mindenkire kiterjed, egyetemes
Jézusnak
ez a kérése mindig helytálló. Mindig imádkoznunk kell az „aratás urához”,
vagyis az Atya Istenhez, hogy küldjön munkásokat mezejébe, ami a világ. És
mindnyájunknak imádkoznunk kell nyitott szívvel, missziós magatartással; imánk
ne korlátozódjon pusztán a saját szükségleteinkre: egy ima akkor valóban
keresztény, ha egyetemes dimenzióval is rendelkezik.
A küldetés az imán alapul
Jézus, a
hetvenkét tanítványt határozott utasításokkal látja el szétküldésük előtt. Ezek
kifejezik a küldetés jellemzőit. Az első, hogy imádkozzatok; a második; menjetek,
utána pedig: ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. Mondjátok:
békesség e háznak! Maradjatok ugyanabban a házban, ne járjatok
házról házra; gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: közel
van hozzátok Isten országa; és ha nem fogadnak be titeket, akkor
menjetek ki az utcára.
Hirdetés és tanúságtétel
Ezek a
felszólítások mutatják, hogy a küldetés az imán alapul, hogy vándorló, nem egy
helyben maradó, hogy igényli a világtól való elszakadást és szegénységet, hogy
békét és gyógyulást hoz, amelyek Isten országa közelségének jelei, hogy nem
prozelitizmus, hanem hirdetés és tanúságtétel. Továbbá igényli az őszinteséget
és azt az evangéliumi szabadságot, hogy eltávozzunk azoktól, akik nem fogadtak
be minket, ítélkezés és átkozódás nélkül rámutatva arra a felelősségükre,
hogy visszautasították az üdvösség üzenetét.
A tanítványok neve föl van jegyezve a mennyben
Ha így
éljük meg, akkor az egyházi küldetést az öröm jellemzi – mondta Ferenc pápa,
majd feltette a kérdést: „És hogyan fejeződik be ez az evangéliumi szakasz?”.
„A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza”. Nem múló örömről van szó,
amely a misszió sikeréből fakad. Éppen ellenkezőleg, olyan öröm, amely Jézus
ígéretében gyökerezik: „nevetek föl van jegyezve a mennyben”.
Nevünk, amelyet a keresztségben kaptunk, föl van jegyezve a mennyben
Ezzel a
kifejezéssel Jézus a benső örömre céloz, arra az elpusztíthatatlan örömre,
amely annak a tudatából fakad, hogy Isten meghívott bennünket Fia követésére.
Vagyis annak az öröme, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Ma például mindegyikünk
itt a Szent Péter-téren gondolhat arra a névre, amelyet a keresztség napján
kapott: az a név fel van írva a mennyben, az Atya Isten szívében. És ennek az
adománynak az öröme tesz minden tanítványt misszionáriussá, vagyis olyan
személlyé, aki a mi Urunk Jézus Krisztus társaságában halad, aki Őtőle tanulja
meg, hogy fenntartás nélkül másokért éljen, megszabadulva saját magától és
anyagi javaitól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése