Évközi 14. hét hétfő
Jákob
még megrémült, amikor felébredt, mert álmában az Úrral találkozott. Az
Evangéliumban szereplő kislánynak viszont, aki halálos álmából felébredve
szemtől szembe találta magát az Úrral, nem kellett remegnie, amikor Jézus kézen
fogva felsegítette. Jákob megrendülve érezte át a hely szentségét, ahol az Úr
álmában megjelent neki és szólt hozzá, a vérfolyásos asszony viszont nem a
szent helyen, hanem Jézus személyében tapasztalta meg Isten hatalmát. Igen,
mert az eget a földdel összekötő létra, melyet Jákob álmában látott, Jézus
Krisztusban vált valósággá. Őbenne örökre összekapcsolódott a földi élet a
mennyeivel, s beteljesedett az ígéret, melyet az Úr Ábrahámnak, Izsáknak és
Jákobnak adott.
Mi
még nagyobb kiváltságokban részesültünk. Jézus ugyanis nem azért jött, hogy
tizenkét évi betegség után néhány tucat évre egészséget adjon, nem is azért,
hogy a halottak visszatérjenek a földi életbe, majd újra meghaljanak, hanem
ezekkel az előképekkel is arra az örök életre utalt, mely már itt a földön
megkezdődött bennünk. Hiszen minden szentmisében megszenteli a helyet
eucharisztikus jelenlétével, és amikor megérintjük istensége ruhájának
szegélyét a szentostyában, a mennyei gyógyszert vesszük magunkhoz, mely
oltalmaz a bűnök okozta betegség ellen, s a halhatatlanság orvosságát nyerjük,
mely az örök életet adja nekünk.
Urunk Jézus, hálát adunk Neked mindennapi
csodáidért, s kiváltképpen eucharisztikus jelenlétedért. Így mi már nem azt
mondjuk, amit Jákob: „Ha velem lesz az Úr, ha megőriz az úton, ha ad nekem
kenyeret, s ha szerencsésen visszatérek atyám házába, akkor az Úr lesz az én
Istenem”, hanem így dicsőitünk Téged: Mivel mindennap velünk vagy, s Te magad
vagy nekünk az Út, mivel az örök élet kenyerével táplálsz és az üdvösség
ruhájába öltöztetsz bennünket, s mivel Te vagy, aki hazavezetsz az atyai házba,
egyedül Te vagy a mi Istenünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése