Pünkösdhétfő
Sir 1,1-10, Mk 9,14-29
„A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!”
A hegytetőn végbement csodálatos színeváltozása után Jézus leereszkedett a hegyoldalon három apostolával együtt. A kitüntetett tanítványok az utóbbi napok élményeinek hatása alatt összegezték, amiben részük volt: az emberek tétova hitét milyen messzinek érezték: Jézus valamelyik próféta? Hol van ez már! (Mk 8,28) Péter az Atya prófétája lett hirtelen, amikor megszövegezte: „Te vagy a Krisztus!” (29) A hegyen pedig Jézus emberi teste isteni fényben ragyogott, Mózessel és Illéssel beszélgetett és a felhőből az Atya szavai dörögtek: „Ez az én Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7) Micsoda hittanórák! Micsoda hit! Ahogy a hegyoldalról a hegy lábához értek, tömeget láttak. Heves vitatkozás bontakozott ki előttük: „Amint visszaértek a tanítványokhoz, (Jézus) nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. Jézus megkérdezte őket: Miről vitatkoztok egymással? A tömegből valaki ezt felelte: Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja, és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták”.(14-18) Jézus előtt kész látlelet. Megint vitatkozó, de segíteni nem tudó írástudók! Egy kétségbeesett édesapa, aki hallott arról, hogy Jézus tanítványai is megkapták Mesterüktől az ördögűző hatalmat. Itt rájuk lelt, de nem tudták a megszálló ördögöt kiűzni a fiából. Talán éppen azt vágták a tanítványok fejéhez, mint a minap Dalmanután (lásd Mk 8,11-13): Adjon a Mesteretek égi jelet nekünk, mert másként nem hiszünk neki! „Ő így szólt hozzájuk: Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide! Erre odavitték hozzá. amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékzott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett? Az ezt válaszolta: Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. Tétova elszólásán: a valamit tehetsz… Csak a gyenge hitet erősíti meg, mert igen nagy kegyelmet kér az apa: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz. A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen! Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj! Erre az elkezdett kiáltozni, és összevissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézen fogva fölemelte őt; az pedig fölkelt”. (23-27) Hatvan éve azt írták nekünk az újságban: Vannak kitűnő gyógyszereink és kiváló orvosaink: Ne szentségekben bízzatok, és felejtsétek el, merre lakik Jézus! Vasárnap irány a futballpálya és a kocsma! A megszálló sátán most sem néma: ordítva hazudik folyamatosan. Most se orvosság, se orvos! Népünk tekintélyes része éhezik. Templomaink nagy része üres. Csak Jézus tud segíteni! Ő pedig csak a hívők hitére válaszol így: te gonosz lélek, menj ki belőle és vissza ne térj többé soha se népembe!
Sir 1,1-10, Mk 9,14-29
„A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen!”
A hegytetőn végbement csodálatos színeváltozása után Jézus leereszkedett a hegyoldalon három apostolával együtt. A kitüntetett tanítványok az utóbbi napok élményeinek hatása alatt összegezték, amiben részük volt: az emberek tétova hitét milyen messzinek érezték: Jézus valamelyik próféta? Hol van ez már! (Mk 8,28) Péter az Atya prófétája lett hirtelen, amikor megszövegezte: „Te vagy a Krisztus!” (29) A hegyen pedig Jézus emberi teste isteni fényben ragyogott, Mózessel és Illéssel beszélgetett és a felhőből az Atya szavai dörögtek: „Ez az én Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7) Micsoda hittanórák! Micsoda hit! Ahogy a hegyoldalról a hegy lábához értek, tömeget láttak. Heves vitatkozás bontakozott ki előttük: „Amint visszaértek a tanítványokhoz, (Jézus) nagy tömeget látott körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. Amint az egész néptömeg meglátta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak és megrettentek, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. Jézus megkérdezte őket: Miről vitatkoztok egymással? A tömegből valaki ezt felelte: Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, mindenütt megragadja őt, a földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja, és elsorvad. Szóltam már tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták”.(14-18) Jézus előtt kész látlelet. Megint vitatkozó, de segíteni nem tudó írástudók! Egy kétségbeesett édesapa, aki hallott arról, hogy Jézus tanítványai is megkapták Mesterüktől az ördögűző hatalmat. Itt rájuk lelt, de nem tudták a megszálló ördögöt kiűzni a fiából. Talán éppen azt vágták a tanítványok fejéhez, mint a minap Dalmanután (lásd Mk 8,11-13): Adjon a Mesteretek égi jelet nekünk, mert másként nem hiszünk neki! „Ő így szólt hozzájuk: Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide! Erre odavitték hozzá. amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékzott és fetrengett. Ő megkérdezte az apját: Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett? Az ezt válaszolta: Gyermekkora óta. Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. Tétova elszólásán: a valamit tehetsz… Csak a gyenge hitet erősíti meg, mert igen nagy kegyelmet kér az apa: „Ha tudsz hinni, minden lehetséges annak, aki hisz. A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: Hiszek, Uram! Segíts hitetlenségemen! Amikor Jézus látta, hogy a tömeg összefut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: Te süket és néma lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj! Erre az elkezdett kiáltozni, és összevissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt mondták, hogy meghalt. Jézus pedig kézen fogva fölemelte őt; az pedig fölkelt”. (23-27) Hatvan éve azt írták nekünk az újságban: Vannak kitűnő gyógyszereink és kiváló orvosaink: Ne szentségekben bízzatok, és felejtsétek el, merre lakik Jézus! Vasárnap irány a futballpálya és a kocsma! A megszálló sátán most sem néma: ordítva hazudik folyamatosan. Most se orvosság, se orvos! Népünk tekintélyes része éhezik. Templomaink nagy része üres. Csak Jézus tud segíteni! Ő pedig csak a hívők hitére válaszol így: te gonosz lélek, menj ki belőle és vissza ne térj többé soha se népembe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése