Évközi 27. hét csütörtök
Mal 3,13-4,2a; Lk 11,5-13
„Könnyen beszéltek ti ellenem, - mondja az Úr. Hiábavaló dolgot tesz az, aki az Istennek szolgál”
Pár héttel ezelőtt beszélgettem egy kedves hívővel. Arról kesergett, hogy Isten csak mondja, hogy mi a rossz, de számon nem kéri. Ezért nyugodtan elkövethetik a legnagyobb bűnöket is, hisz nincs büntetés. Azt válaszoltam, hogy az Újszövetségben valóban kevesebb az írásos utalás arra, hogy amit Jézus követelményként mutatott be tanítása közben, azt a Szentírásból ki lehetett mutatni az Ő idejében. mert nagyon rövid ideig, csak három évig tanított. Azért van ilyen is. Jézus az árulójáról beszél: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj, annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: Csak nem én vagyok az, Rabbi? Ő azt felelte neki: Te mondtad.” (Mt 26,23-25) Ennek az árulásnak büntetése órákon belül megtörtént: „Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek. Azt mondta: Vétkeztem, elárultam az igaz vért. Azok azt felelték: Mi közünk hozzá? A te dolgod! Akkor beszórta az ezüstöt a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja. Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: Fogták a harminc ezüstöt,ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai -, és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem”. (Mt 27,3-10) Itt most egy hatszáz éves ószövetségi és egy pár napos újszövetségi jövendölés teljesül megdöbbentő módon: Az önakasztás magában is megrázó büntetés, hát még, ha a szent város mellett lóg a test leszakadt ágon, szétroncsolódva. A fizikai világ végét itt Malakiás próféta jövendöli meg a Kr.e. V. század végén. Jézus nyilvános működése vége felé egybekötve Jeruzsálem pusztulásával nyíltan beszél a világ végéről is. Jeruzsálem pusztulása Kr.u.70-ben megtörtént. A teljes csillagvilág is ugyanígy jár.(Lk 21,5-6, Lk 21,7-36) Szent Péter, megelőzve ezerkilencszáz évvel a tudományt
szabatosan írja le az anyagvilág megsemmisülését: latin nyelven pontos kifejezést használ: elementa calore solvuntur az elemek (hőségtől elolvadnak) de szó szerint jobb fordítás: hőhatás közben feloldódnak.(2Pét 3,10) János apostol látomása vége felé írja:„Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé” (Jel 21,1) a trónon ülő így szólt: Íme, megújítok mindent”. (21,5)
Mal 3,13-4,2a; Lk 11,5-13
„Könnyen beszéltek ti ellenem, - mondja az Úr. Hiábavaló dolgot tesz az, aki az Istennek szolgál”
Pár héttel ezelőtt beszélgettem egy kedves hívővel. Arról kesergett, hogy Isten csak mondja, hogy mi a rossz, de számon nem kéri. Ezért nyugodtan elkövethetik a legnagyobb bűnöket is, hisz nincs büntetés. Azt válaszoltam, hogy az Újszövetségben valóban kevesebb az írásos utalás arra, hogy amit Jézus követelményként mutatott be tanítása közben, azt a Szentírásból ki lehetett mutatni az Ő idejében. mert nagyon rövid ideig, csak három évig tanított. Azért van ilyen is. Jézus az árulójáról beszél: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj, annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik. Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: Csak nem én vagyok az, Rabbi? Ő azt felelte neki: Te mondtad.” (Mt 26,23-25) Ennek az árulásnak büntetése órákon belül megtörtént: „Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek. Azt mondta: Vétkeztem, elárultam az igaz vért. Azok azt felelték: Mi közünk hozzá? A te dolgod! Akkor beszórta az ezüstöt a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja. Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: Fogták a harminc ezüstöt,ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai -, és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem”. (Mt 27,3-10) Itt most egy hatszáz éves ószövetségi és egy pár napos újszövetségi jövendölés teljesül megdöbbentő módon: Az önakasztás magában is megrázó büntetés, hát még, ha a szent város mellett lóg a test leszakadt ágon, szétroncsolódva. A fizikai világ végét itt Malakiás próféta jövendöli meg a Kr.e. V. század végén. Jézus nyilvános működése vége felé egybekötve Jeruzsálem pusztulásával nyíltan beszél a világ végéről is. Jeruzsálem pusztulása Kr.u.70-ben megtörtént. A teljes csillagvilág is ugyanígy jár.(Lk 21,5-6, Lk 21,7-36) Szent Péter, megelőzve ezerkilencszáz évvel a tudományt
szabatosan írja le az anyagvilág megsemmisülését: latin nyelven pontos kifejezést használ: elementa calore solvuntur az elemek (hőségtől elolvadnak) de szó szerint jobb fordítás: hőhatás közben feloldódnak.(2Pét 3,10) János apostol látomása vége felé írja:„Ekkor új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé” (Jel 21,1) a trónon ülő így szólt: Íme, megújítok mindent”. (21,5)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése