Elmélkedés a Család évében XXXVIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXVIII.



A Gondviselés a párválasztásban.



Amikor Ábrahám már nagyon öreg volt, megeskette öreg, hűséges szolgáját, hogy gondnoka lesz Izsáknak. Ő segíti majd a nősülés igen fontos gondjában is. Ábrahám parancsa az volt, hogy ne a pogány lányok között válogasson, hanem menjen el Ábrahám családjának otthon maradt ágához, onnan hozza el a legmegfelelőbb leányt, aki szívesen, önként vállalja az idegen világot, és a nagy áldáshoz megszüli a következő utódot. Az öreg szolgakérdést is tett fel: „Hátha nem akar az a lány eljönni velem erre a földre? Vigyem vissza akkor a fiadat arra helyre, ahonnan kijöttél? Ábrahám erre így szólt: Őrizkedj attól, hogy valaha is visszavidd a fiamat oda! Az Úr, az ég Istene, aki kihozott engem atyám házából és szülőföldemről, aki szólt hozzám és megesküdött nekem, azt mondta: Ivadékodnak adom majd et a földet! Ő elküldi majd angyalát előtted, s kapsz onnan feleséget a fiamnak. Ha azonban a lány nem akar követni téged, nem kötelez ez az eskü. A fiamat azonban ne vidd vissza oda”. (Ter 24,5-8) a szolga választott ura tevéi közül tízet, sok más értékes ajándékot és elindult az őshaza felé. Meg is találta Ábrahám testvérének, Náchornak városát. A város szélén volt a kút. Ott letelepedett és imádkozott:„Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, esedezem, jöjj ma segítségemre, és cselekedj irgalmasságot a gazdámmal, Ábrahámmal! Íme, itt állok a víz forrása mellett, s ki fognak jönni e város lakóinak lányai vizet meríteni. Add tehát, hogy az a lány, aki, ha azt mondom neki: Döntsd meg korsódat, hadd igyam, azt válaszolja: Igyál, sőt a tevéidet is megitatom, - az legyen az, akit szolgádnak, Izsáknak rendeltél, s erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél urammal”. (12-14) Még be sem fejezte fohászát, jött Rebekka korsóval a vállán. Náchornak és feleségének, Melkának szűz és nagyon szép lánya volt. A szolga elmondta neki kigondolt kérését, a leány pedig azonnal karjára engedte korsóját, inni adott neki, és ezekkel a szavakkal ajánlotta fel segítségét: „sőt tevéidnek is merítek vizet, amíg eleget nem isznak”. A szolga némán nézte, amíg a tevék ittak, aztán elővett két aranyfüggőt és két karkötőt, közben megkérdezte: Kinek a lánya vagy? Ő válaszolt: Náchor és Melka fiának, Bátuelnek a lánya vagyok. Erre a szolgaföldre borulva adott hálát Istennek: „Áldott legyen az Úr, uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg irgalmasságát és hűségét gazdámtól, sőt egyenesen gazdám testvérének házába vezetett utamon”. (27)