Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXIX.
Isten gondviselése folytatódik.
Erre Rebekka hazaszaladt, és elmesélte a történteket. Fivére, Lábán, mindezek hallatán, és látván az ékszereket, kifutott a kúthoz. A szolga a tevék mellett álldogált. „Gyere be, áldottja az Úrnak! Miért álldogálsz idekinn? Elkészítettem a házat és a tevéknek a helyet”. (31) Ezzel bevezette a szállásra, ellátta a tevéket. Étellel kínálták, de ő előbb végére akart érni megbízatásának. Elmondta, hogy ő Ábrahám szolgája. Ecsetelte, hogy Ábrahámot mennyire szereti Isten és megáldotta rengeteg jóval. Elmesélte a hosszú várakozást is, amíg Sára Isten akaratából fiút tudott szülni neki. Ez a fiú most már legény. Nősülnie kellene, de Ábrahám nem akarja, hogy a kánaáni lányok közül kerüljön melléje asszony. Ezért küldte őt ide a rokonaihoz. Elmesélte azt is, hogy milyen könyörgéssel akarta biztossá tenni a választást itt az ismeretlenségben. Aztán meghatottan mondta el, hogy Rebekka milyen aranyosan itatta meg őt és a tevéket is ugyanazokkal a szavakkal, amelyekkel ő Isten irányítását kérte. Most pedig a családtól kér választ: odaadják-e leányukat, vagy menjen-e mást keresni? A férfiak ezt felelték: „Az Úrtól való ez a dolog, mi nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat. Itt van Rebekka előtted, vedd és menj, legyen felesége urad fiának, ahogy az Úr szólt" (50-51)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése