Elmélkedés a Család évében XXXX.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXX.



„Ne tartóztassatok fel, hisz az Úr vezérelte utamat".



„Amikor Ábrahám szolgája meghallotta ezt, (az apa ás a báty beleegyezését a házasságba), leborult és földig hajtotta magát az Úr előtt. Aztán ezüst- és aranytárgyakat meg ruhát vett elő, s odaadta Rebekkának ajándékba; a fivérének és bátyjának is adott ajándékot. Lakomához kezdtek, ettek és ittak mindnyájan és lepihentek ott. Reggel aztán felkelt a szolga, és így szólt: Bocsássatok el engem, hadd menjek el uramhoz! A lány testvére és anyja azt felelték: Maradjon a lány legalább tíz napig még nálunk, azután hadd menjen. Ne tartóztassatok fel – mondta erre a szolga -. hisz az Úr vezérelte utamat! Bocsássatok el, hadd menjek uramhoz! Erre ők azt felelték: Hívjuk ide a lányt, kérdezzük meg az ő akaratát! Hívatták, s amikor odajött azt kérdezték tőle: El akarsz-e menni ezzel az emberrel? Ő azt válaszolta: Megyek!Elbocsátották tehát Rebekkát, a nővérüket, és a dajkáját, Ábrahám szolgáját, valamint a kísérőit. Jó szerencsét kívántak nővérüknek és azt mondták neki: Nővérünk, szaporodjál ezerszer ezerre, s legyenek utódodé ellenségeinek kapui!” Mindenki, aki menni szándékozott, felszállt a tevékre és elindultak Ábrahám szálláshelyére. Az öreg szolga nagyon boldog volt, hogy Isten segítségével ilyen gyönyörű lányt vihet haza kisebbik urának feleségül. Legfeljebb az izgatta, hogy tetszik-e majd Rebekka Izsáknak?„Izsák eközben megérkezett Lahai-Rói kútjának vidékéről, és a Negeb földjén lakott. Mivel a nap alkonyatra hajlott már, kiment busongani a mezőre. Amikor azonban felemelte szemét, látta, hogy tevék jönnek a távolban. Rebekka is felemelte szemét, és meglátta Izsákot. Erre leszállt a tevéről és megkérdezte a szolgától: Ki az az ember, aki jön felénk a mezőn? A szolga azt felelte neki: Ő az én uram. Erre a lány hamar fogta a fátylát, és befödte magát. A szolga aztán elbeszélte Izsáknak mindazt, amit végzett, az, pedig bevitte Rebekkát anyjának, Sárának sátrába. Feleségül vette, és annyira megszerette, hogy megvigasztalódott fájdalmától, amelyet anyja halála miatt érzett”.(62-67)