Elmélkedés a Család évében XXXXIII.

Elmélkedés a Család évében
II János Pál pápa apostoli buzdítása alapján
XXXXIII.



Isten dönt a gyerekekről.



Isten döntött Ábrahám és Sára próbálkozása ellenére arról, hogy az ő akarata teljesüljön, ne Sára ötlete múlja felül az eredeti isteni tervet. Isten nem akadályozta meg, hogy Sára mellékfeleségként felajánlott fiatal egyiptomi rabszolganője szüljön fiút Ábrahámnak, mert Sára már elvesztette bizalmát az Úr vele kapcsolatos ígéretében. Mentő ötlete a családban elég sok bajt kavart, és később mégis csak Isten akarata teljesült. A messiási áldás Sára fiáé lett. A leckét viszont még ma is fizetik, hiszen a zsidók és az arabok is élvezik Isten áldását, de a bősz ellenségeskedés csaknem háromezer év múlva a féltestvérek sorsát a gyűlölet véres áldozatává teszi. Izsák és felesége hamarosan gyermeket kapott az Úrtól. Itt azonban megint csak emberi gondolkodás keresztezte Isten útjait. Rebekka ugyanis méhe áldott békéjét elveszítette, amikor a magzati élet már mozgást igényelt. Isten világossá tette előtte: „Két nemzet van méhedben, és két nép válik el öledből: az egyik nép a másik fölé kerekedik, és az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak”.(Ter 25,23) Ezt az üzenetet Rebekka bizonyára őszintén elmondta férjének. A két szülő közül most az édesanya vonta le a helyes következtetést és pártolta kisebbik fiát, Jákobot. Ő volt a csendesebb, a szelídebb, szívesen tartózkodott édesanyja mellett a konyhában. Pótolta a hiányzó leánykát. Ézsau viszont kemény vadász lett. Apja kinézte belőle az ábrahámi áldás jövendő birtokosát. Ezért szólt egyértelműen idősebb fiának, Ézsaunak, amikor élete végét érezte közeledni. Szólította is őt: „Fiam! Látod, megöregedtem, s nem ismerhetem halálom napját. Fogd fegyvereidet, a tegezt meg az íjat, menj ki a mezőre, és ha elejtesz valamit a vadászaton, készíts belőle nekem ételt, úgy, amint tudod, hogy szeretem! Aztán hozd el, hogy egyek, és megáldjon téged a lelkem, mielőtt meghalok”. (27,1d-4) – Rebekka hallotta férje utasításait. Gyorsan döntött: Neki kell ügyesnek lennie, hiszen ő ismeri az Úr szándékait. Kicsit be kell segíteni az égieknek. Hívja Jákobot: „Hallottam, amint atyád beszélt bátyáddal, Ézsauval, és azt mondta neki: Hozz nekem vadászatodból, készíts belőle ételt, hogy egyek, és megáldjalak az Úr előtt, mielőtt meghalok. Most tehát, fiam, hallgasd meg szavam, amit parancsolok neked: menj el a nyájhoz, hozz nekem két igen jó kecskegidát, hogy ételt készítsek belőlük atyádnak, olyat, amilyet szeret, hogy amikor beviszed atyádhoz, és megeszi, téged áldjon meg, mielőtt meghal. Ő azt felelte neki: Tudod, hogy a bátyám, Ézsau, szőrös ember, én meg csupasz vagyok. Ha atyám megtapogat és megismer, félek, azt gondolja, hogy gúnyt akartam űzni belőle, és áldás helyett átkot vonok magamra. Anyja azonban azt mondta neki: Énrám szálljon az az átok, fiam! Csak hallgass szavamra, menj el, és hozd ide, amit mondtam!” (6-13)