Kovács Zoltán
mariológus Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéről
Az alábbiakban Kovács Zoltán plébános,
mariológus írását tesszük közzé Urunk születésének hírüladása, magyar népi
nevén Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepéről.
Gyertyaszentelő Boldogasszony (Urunk
bemutatása, február 2.) ünnepéhez hasonlóan ez az ünnep is egyformán Urunk és a
Szűzanya ünnepe. Boldog VI. Pál pápa a Szűzanya helyes tiszteletéről szóló, Marialis
cultus kezdetű apostoli buzdításában ír így e két ünnepről, melyek ugyan
hivatalos elnevezésük szerint az Úr ünnepei, de tartalmukat illetően
Mária-ünnepeknek is tekinthetők (vö. 6–7 §).
E főünnep hivatalos neve: Urunk születésének
hírüladása. A magyar népi hagyomány azonban nem véletlenül ruházta fel ezt az ünnepet
egy nagyon gazdag, mély és találó elnevezéssel: Gyümölcsoltó Boldogasszonyt
ünnepeljük, hiszen az ünnep evangéliumának egyik legfőbb szereplője Mária, akit
Gábor angyal köszönt. A kiválasztott Názáreti Szűz együttműködése folytán
méhében megfogan Isten örök Igéje, a Fiú, aki majd e világra születik mint a
világ Üdvözítője. Pontosan kilenc hónappal előzi meg tehát karácsony ünnepét ez
a jeles nap, és legtöbbször a böjti időszakra esik. A megváltás ünnepkörében,
húsvét diadalmas ünnepére készülve hirtelen a megtestesülés titkára irányul a
hívő, imádkozó ember figyelme. E két titkot nem szabad egymástól elválasztva
szemlélnünk! Miért is szállott le valójában a mennyből, testesült meg Mária
méhében és lett emberré az Ige? Hogy megváltást hozzon! Ahogyan élő hittel
imádkozzuk a Hitvallásban: „Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért”. Ezért
hajtunk térdet ma is és karácsony ünnepén is e szavak után, amikor a
folytatásban elhangzik: „Leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek
erejéből Szűz Máriától, és emberré lett”.
Az angyali üdvözlet evangéliuma (Lk 1,26–38)
valódi Örömhír. A leírás a szövetségkötés formáját hozza, mely igen sok
momentum tekintetében „rímel” az Ószövetség Mózes által közvetített
megkötésére. Először is mindkettő olyan meghatározó történelmi esemény, mely az
emberek megszentelését (és végső soron üdvösségét) szolgálja, és amelyben maga
Isten a kezdeményező. Közvetítők is vannak persze, akik mintegy „lejönnek az
emberi világba”: ott Mózes a hegyről, ahol az Úrral találkozott, itt Gábor angyal
közvetlenül Istentől. Párbeszéd is indul a közvetítők által: ott Isten és a
választott nép tagjai, itt Isten és Mária között. A Mennyei Atya mindkét
esetben tiszteletben tartja a kiválasztottak döntési szabadságát. Konszenzus is
születik, mely a kiválasztottak teljes önátadását kívánja meg. Ott a zsidók így
felelnek: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol” (Kiv 19,8); Mária pedig:
„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint!” (1,38). A
közvetítő ezt követően visszatér Istenhez a kiválasztottak válaszával. Ez a
válasz mindkét esetben olyan „igen”, mely jelentős szerepet tölt be az
üdvösségtörténetben, hiszen az Isten és az emberek közti szövetségek
létrejöttének feltétele. Állandó emlékezet kíséri a kimondott „igent”: a
választott nép utasítást kap, hogy „ezeket a parancsokat, melyeket ma szabok
neked, őrizd meg szívedben és vésd gyermekeidnek is az eszébe” (MTörv 6,6); míg
az Újszövetségben Mária a Krisztusra vonatkozó szavakat és próféciákat szintén
gondosan „emlékezetébe véste […] és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk
2,19). Végül pedig elmondhatjuk, hogy Isten Igéje mintegy „kézzelfoghatóvá”
lesz: a zsidóknál kőbe vésett Törvényként áll előttük, Mária méhében pedig maga
„az Ige Testté lett” (Jn 1,14).
Gábor angyal köszöntése („Chaire!”) Máriát
örvendezésre szólítja fel. Lk 1,28–33 egyébként nagyon egybecseng Szofoniás
könyvében a Sion leányához intézett szózattal (3,14–17). Mária, mint „Sion
leánya”, és mint Jahve szegényeinek egyike, kiemelt módon élheti át a messiási kor
érkezésének örömét. Mária „kegyelemmel teljes” mivolta pedig kiválasztottságát,
az üdvösség művében való előre elrendelt szerepét is kifejezi, később pedig bűn
nélküliségét, szeplőtelen fogantatását (előre megváltott mivoltát) is segít
alátámasztani. Gábor angyal határozott közlése: „Gyermeket fogansz, fiút szülsz
és Jézusnak fogod elnevezni” (Lk 1,31), a születendő gyermek („a Magasságbeli
fia”; Lk 1,32) nevének jelentése („Isten, a szabadító”) alapján egyértelműen
jelzi, hogy Isten a Fiát küldi szabadítóként, megváltóként, aki Máriától fog e
világra születni.
Lukács evangélista egyértelműen utal Mária
szüzességére, legalábbis a szülés előtt: Gábor angyal Názáretbe kapja az isteni
küldetést „egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a
jegyese” (1,27); később pedig Mária visszakérdezése is világosan erre utal:
„Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (1,34). Lukácsnál Mária
istenanyasága sem kérdés, mivel a megtestesülés műve Isten Lelke által
történik, és isteni személy lesz emberré: „a Szentlélek száll le rád és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten
Fiának fogják hívni” (1,35). Szent II. János Pál pápa így ír erről a Dominum
et vivificantem kezdetű enciklika 50. paragrafusában: „A megtestesülés
misztériuma a »Szentlélek közreműködésével« történt. Az a Lélek működött, aki
az Atyával és a Fiúval egylényegű; a háromságos egy Isten abszolút
misztériumában Ő a szeretet Személye, a teremtetlen ajándék; aki a teremtés
rendjében Isten ajándékainak örök forrása, bizonyos értelemben közvetlen elve
és alanya Isten önközlésének a kegyelem rendjében. Ennek az ajándéknak és
önközlésnek csúcspontja a megtestesülés misztériuma”.
Mária készséges együttműködése – Éva
engedetlenségével szöges ellentétben – megnyitja az utat ahhoz, hogy az
Üdvözítő általa a világba jöjjön. Évát „minden élők anyjának” (Ter 3,20) nevezi
a Teremtés könyve, és bár ősszülő, bűnével mégis az emberiség romlását idézte
elő. Mária pedig az „Új Éva”, ahogyan több egyházatya is hívja, aki
újszövetségi értelemben lesz „minden élő Anyjává”, azokévá, akik Krisztusban, a
Szentlélek által nyertek új, istengyermeki életet a keresztség révén. Isten
Anyja az Egyház Anyja is.
A tavasz első napjai előre
mutatnak, arra, hogy a természet éledése majd a gyümölcsökben nyeri el
teljességét. A gyümölcsoltás ideje van, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe az
üdvtörténet „gyümölcsoltását” helyezi elénk. A Szentlélek betölti Mária méhét,
mely Gyümölcsöt fog hozni: a Megváltó születik majd e világra. Már közénk jön,
hogy köztünk lakozzon. Jelenléte sokszor rejtőző, de a hívő lélek érzi,
tapasztalja: az ő személyében már „velünk az Isten” (Mt 1,23; vö. Iz 7,14).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése